Fame Comes With A Price

4.

Lexa pov

Mikor Clarke kilépett a szobából, azonnal a kanapéra rogytam. Döbbenten néztem a padlót, az utóbbi néhány órán, pontosabban percen gondolkodva.
Alig egy napja ismertem ezt a lányt, de közelebb engedtem magamhoz mint az elmúlt években bárkit. Costia óta senki iránt nem éreztem még csak hasonlót se, és hát annak is milyen jó vége lett...
Elöntött a félelem, kiszolgáltatottnak éreztem magam. Lefeküdtem a kanapéra és vártam hogy a testem abbahagyja a remegést. Nem engedtem meg magamnak hogy könnyezzek, csak néztem a szoba fehér falát és hallgattam a másik szobából átszűrődő zenét.

Vajon Clarke mindenkivel ezt csinálja? Csak kihasznált hogy megtudhassa a
titkaimat mint mindenki más?

Nem akartam elhinni magamnak, ahogy a szemembe nézett az nem álca volt. Színész vagyok, észre veszem ha valaki megjátsza magát.
Akármi is történt, már nem csinálhatom vissza, és őszintén, eszemben se lenne.

Ahelyett hogy kimentem volna és élveztem volna a buli hátralévő részét, felhívtam Indrát hogy jöjjenek értem, majd egy órával később már a saját ágyamban feküdtem. Az eredeti tervem annyi volt hogy amikor Clarkeot megölelem, a zsebébe csúsztatok egy lapot a telefonszámommal, viszont amikor megcsókolt, a lap kiment a fejemből. Csak akkor jutott eszembe, amikor már majdnem elengedett. Akkor megpróbáltam a zsebébe rakni, de nem tudom hogy sikerült-e vagy egyáltalán megnézi-e. Ha viszont megtalálja, akkor remélem használja is. Vetettem egy gyors pillantást a telómra az éjjeli szekrényen, de nem jelzett értesítést, így lerúgtam magamról a cipőmet, letusoltam és az ágyamba vetettem magam.

Évek óta nem éreztem magam ilyen magányosnak. Talán azért mert most volt valaki akivel szívesen ébredtem volna. Még mindig Clarkeon gondolkodva, erős fejfájással sétáltam ki a konyhámba hogy megigyam a kávémat. Miközben az lefőtt, csináltam magamnak egy kis rántottát és leültem a kanapéra a TV elé. Mikor a kijelzőre néztem, egy nagy sóhajjal kapcsoltam el a csatornáról, ahol az én filmem ment. Végül csak beraktam egy sorozatot és csöndben megettem a reggelimet.

Még mindig ott ültem amikor rezgett a telefonom. Reménykedve nyúltam utána, és kicsivel idegesebben szóltam bele miután láttam hogy csak az ügynököm az.
-Mi az?-kérdeztem mire Titus felmordult.
-Valakinek rossz reggele van...Csak gondoltam szólok hogy megkaptad a szerepet a Walking Dead spinoffban. Gratulálok!-mondta egyre nagyobb lelkesedéssel mire nekem is egy mosoly terült szét az arcomon.
-Ez komoly? Köszönöm Titus, ezt el se hiszem...Mikor kezdek?-kérdeztem még mindig hitetlenül.
-Van időd, a forgatás 2 hét múlva kezdődik, még keresnek egy színészt az egyik főszerepbe. Na de mostmár hagylak, szép napot neked.-köszönt el.
-Neked is, Titus.
Ahogy letettem a telefont, boldogan a kanapén lévő párnába fúrtam a fejem. Sose hittem volna hogy megkapom a szerepet. Jelentkeztem rá, mert Titus és Indra is erőltették, de én magam nem láttam sok esélyét. Ez a hét nem is lehetne jobb.

Épp a konyhában álltam, az ebédemet csináltam és közben egy Taylor Swift számra táncoltam, amikor valami koppant az ablakomon. Gyorsan kikapcsoltam a hangszórómat, remélve hogy nem hallotta vagy látta senki hogy mit csinálok, majd kinéztem az ablakomon. Biztos voltam benne hogy egy kő pattant rá.
Az ajtóhoz sétáltam és lassan kinyitottam, félve hogy paparazzik hada fogad majd.
Döbbenetemre csak egy állt ott, méghozzá egy gyönyörú, szőke hajú lány.
-Clarke?-szólítottam meg mire rámmosolygott.
-Bocsi hogy hívatlanul ide jöttem. Elmehetek ha zavarok...-Vakarta meg a nyakát idegesen.
-Nem, dehogy, gyere be.-mondtam amivel magamat is megleptem. Nem kellene csak úgy beengednem senkit, főleg nem egy lányt akit két napja ismerek.
-Szóval mit csinálsz itt?-kérdeztem kicsit erőteljesebben mint akartam.
Láttam ahogy erre elpirul és gondolkodni kezd.
-Hát...Csak...Igazából...Nem tudom.-próbált magyarázkodni mire akaratom ellenére elmosolyodtam.-Hiányoztál.-nyögte ki végre, a gyomrom pedig bukfencezni kezdett, és féltem hogy a lábam nem tud már sokáig megtartani.
Egy ideig csak a szemébe néztem majd újra elmosolyodtam.
-Kérsz ebédet? Pont most csinálom.-kérdeztem hogy oldjam a feszültséget mire mellém sétált a konyhapulthoz.
-És mit csinálsz?
-Spaghettit.-néztem rá és ilyen közelről még azt is láttam ahogy kitágul a pupillája amikor rámnéz.
-Imádom-mondta mosolyogva és leszedte a fedőt a lábosról.
-Akkor szedd ki és egyél.-mondtam miközben tányérokat vettem ki magunknak a szekrényből.