They are around us (régi, másik könyvben átírás folyamatban)

Akkor is ellenállok...! (1.évad 15.rész) 1. ÉVAD VÉGE

Olivier valamilyen furcsa port szórt szét a levegőben, amitől elájultam.

Miután felébredtem azt láttam, hogy egy székben ülök, egy étkező helyiségben, ami tele volt ablakokkal. Olyan volt, mintha egy kastélyban lennék. Az ablakokon keresztül rengeteg vörös rózsa volt. Próbáltam volna felállni, de csak akkor vettem észre, hogy kezeim és lábaim a székhez vannak kötve. De még csak nem is kötéllel hanem láncokkal ejtettek rabul.

,,Hogyha így meg vagyok kötözve, akkor csak egyet jelenthet: Olivier elrabolt engem és Viktort. De akkor ők hol vannak?" -gondolkoztam.

5 percet keresztül próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam egyszerűen és teljesen el is fáradtam. Hirtelen egy mondat csengedt fel a fejemben. ,,És ott foglak elrejteni titeket, míg Josh-ot át nem adom a Vámpír tanácsnak." Ezeket mondta Olivier, még mielőtt elrabolt volna minket.

,,Basszus! Azt tervezheti, hogy elviszi Viktort a Vámpír Tanács elé, majd megöli előttük. Akkor viszont cselekednem kell, de olyan gyenge vagyok..." - gondoltam és éreztem, hogy szédülök.

Néhány perc múlva hallottam, ahogy az ajtó kinyílik, de nem volt erőm felnézni.

Lassú lépteket hallottam, amelyik egyre hangosabbak lettek. Végül ennek a valakinek a lába már benne volt a látószögemben és előttem állt. Megfogta az államat és felemelte, hogy szemünk egyenesen találkozhasson. Olivier volt, komoly arccal, ami fura volt, mert folyton mosolyt láttam eddig csak az arcán.

Államat jobbra, majd balra mozgatva. Szemét végigpásztázta arcomon, majd elengedett.

- Te nem is vagy ronda. - mondta és leguggolt, hogy láthassa arcom, mert ismét csak lefele néztem.

- Huh...Kösz. - nyögtem vissza.

- Hm... Mit is kezdjek veled... - gondolkodott el. - Lehet, hogy be kéne vegyelek a háremembe? Vagy... Adjalak el szolgapiacon? Hm... Nem tudom. Tényleg nem nézel ki rosszul. - felállt és fel alá járkált.

- Már meg ne haragudj, de szerintem engem senki sem venne meg. - mondtam, mire ő megállt. - Na meg a te háremedbe tuti nem illenék be. Főleg, hogy tudom, hogy mit csinálsz velük. Hidd el, nem vagyok olyan jó ,,abban", szóval arról is lemondhatsz. - mondtam neki.

Próbáltam rávenni, hogy se ne adjon el, se ne használjon ki a kis önkielégítésére. Leguggolt és közel hajolt hozzám, majd megfogta államat és felemelte ismét.

- Egyáltalán nem vagy már szűz, hogy ilyeneket mondasz? Ha hazudsz tudni fogom. - mondta.

,,Miért érzem, hogy most nagyon mocskosokat gondol? Meg, hogy érti, hogy tudni fogja?"

- Semmi közöd hozzá! - válaszoltam végül.

- Szerintem te meg nem vagy abban a helyzetben, hogy kikerüld a kérdésem! - kiáltott fel és kezével megfogta egyik vállam, majd hátra döntött a székkel együtt egy kicsit és közel hajolt hozzám. Olyan 2 cm lehetett köztünk. - Szerintem te egyértelműen szűz vagy...

- Úgy beszélsz, mint ha tudnád. - vágtam vissza ravaszan.

- Nem tudom. Egy mód van rá, hogy kiderítsük. - mondta perverz mosollyal és éppen nyúlt volna a mellkhasamhoz.

Megijedtem és arra tudtam csak gondolni, hogy ,,Valaki mentsen meg!" erre pedig hirtelen egy érzés átjárta a testemet. Hátamból szárnyak nőttek, kezemen és lábamon pedig kőborukok jelent meg és hajam kifehéredett.

A hatalmas erővel, ami most átjárt egy gyors mozdulattal eltörtem a láncokat és gyorsan felrepültem a levegőbe. A szoba beltere nagy volt, szóval ezzel nem volt baj.