They are around us (régi, másik könyvben átírás folyamatban)

Valami új veszi kezdetét (1.évad 9.rész)

- Te mit keresel az ágyamban, Josh? - kérdeztem félálomban.

- Tudod azért jöttem... - mondta és közelebb hajolt. - ...hogy bocsánatot kérjek.

- Azok után, amit tettél szerinted megbocsájtok neked? - kérdeztem komolyan.

- Nos, mivel nagyon kedves vagy, ezért bízok benen, hogy igen. De amúgy hidd el, tudom, hogy milyen hülye voltam. De ennek is meg volt a maga oka. - mondta.

- Ó, igen? És mégis mi? - érdeklődtem.

- Azt sajnos nem mondhatom meg... - mondta és felállt. - De... mielőtt elmennék... - mondta és egyenesen a szemembe nézett. - Hamarosan kezdek nagyon éhes lenni.

Ezekra a szavakra egy nagyon nyeltem. Ezután elment.

,,Miért van az, hogy egyszerre félek, de mégis vágyok rá és izgatott vagyok?!" - kérdeztem magamtól, majd észrevettem, hogy bejött Rick.

- Hé, Rose! - szólt hozzám az ajtóból. - Siess! Szedd össze magad, egyél, majd pedig menjünk! - mondta Rick, miközben felém jött.

- Oké, oké. De mondd...

- Hm?

- A falkahelyetek, egy jó hely? - kérdeztem. Rick csak elmosolyodott.

- A legjobb.

,, Ő tényleg nagyon cuki. " - gondoltam, miután kiment Rick.

Felvettem egy szürke rövidnadrágot és egy piros sárga inget, majd elmentem a fürdőszobába. A kézmosó felett egy tükör volt. Miután megmostam a kezemet, felnéztem a tükörre. A nőt láttam benne, aki az álmomban volt, véresen. Az ijedtségtől, hátraestem. A nő hozzám szólt.

- Soha, de soha ne bízz bennük!

- De...De kikben és miért? - kérdeztem miután visszakaptam bátorságom, nagy csodálatomra kaptam választ.

- Azokban...azokban, akik elvettek tőlem... Kincsem... Ő volt az... Ő... - mondta elsírva magát.

- Ki? Ki volt az? - kérdeztem szinte már kiabálva, de a nő csak annyit mondott:

- Vigyázz magadra. Az anyukád, örökké szeret téged kincsem... - ezután eltűnt.

Nem értettem. Semmit sem értettem.

,, Ki ez a nő? És miért jelenik meg nekem? Sőt, ki az, ki az akiben nem bízzhatok? "

Ezeket a gondolatokaz félbeszakítva beugrott egy emlék. Egy emlék, amiben egy fiú volt.

,, Ő talán Viktor, akit az álmomban is láttam? "

A fiún vérfoltok kezdtek megjelenni. Ránéztem a kezemre és azt kellett észrevennem, hogy rajtam is vérfoltok voltak. Körülöttünk pedig mindenhol rózsák. A fiú leguggolt elém.

- Rose... Ami minket összeköt az a vérvörös, édes vér. Számunkra ez egész életünkben az egyik legfontosabb dolog, főleg egy ilyen világban.

Rá kellett jönnöm, hogy ez nem teljesen egy emlék, csupán egy emlékkép, amely a képzeletemmel össze lett keverve.

- Ki vagy te? - kérdeztem.

- A te múltad, jelened és jövőd. - válaszolt.

Ezután tényleg egy emléket láttam. Azután lehetett miután megszülettem. Egy babaágyban voltam és négy felnőttet láttam. Két nőt és két férfit. Mind arról beszélgettek, hogy ,,Jaj, de édes!", ,,Milyen kis ennivaló!" meg ilyesmi. Gondoltam, rólam beszélnek. Majd az egyik nő beszélt egy emberhez, akit nem láttam még.