They are around us (régi, másik könyvben átírás folyamatban)

Újabb támadás (1.évad 11.rész)

Éreztem, ahogy egyre forróbb a levegő, de tudtam, hogy ez csak a harapás miatt van. Mégis olyan volt, mintha lázas lennék vagy ilyesmi. Meleg van, majd libabőrt kapok és egy hideg fuvallat megy át a testemen, majd ez ismétlődve újra és újra. Körülbelül ilyen érzés, amikor meghaparnak. 

Végül hosszas idő után Josh eltávolodott tőlem. Láttam, ahogy ömlik a szájából a vér és éreztem, hogy a nyakamon is rengeteg vér van. Nagyon sok vérrt szívott. 

,,Biztos nagyon ki volt merülve..." - gondoltam, miközben küszködtem az ellen, hogy elájuljak a rövid időn belüli, sok vérvesztésől, de végül csak elájultam. 

Mostanában mindig álmok, furcsa álmok gyötörnek és most sincs másképp. 

Az álmomban egy tükör előtt álltam. A 14 éves Rose-t láttam magam előtt. Fura volt újra 14-nek lenni, de tudtam, hogy ez csak egy álom. Este 10 óra volt, így lefeküdtem aludni. Viszont ahelyett, hogy a lehunyt szemem sötétségét láttam volna, az ablakban egy fiút pillantottam meg. Odalépett hozzám. És énekelt valamit...

(A videó az ének és mivel a szöveg a fontos ezért kérem, hogy kapcsoljátok be a magyar feliratot hozzá, de persze akinek nem kell, mert érti annak nem muszáj. A videóban pedig a szereplők nem kapcsolódnak a történethez.)

Majd miután befejezte felkuncogott. Ajkai köztül kiékesedett két agyar. Ekkor jutott eszembe egy név.

,,Viktor?!"

Ezután pedig könnyek szöktek szemébe. Igaz kevesek és aprók voltak a könnyei, de mindenegyes csepp könny mögött érzelem van. Megfordult és kiugrott az ablakomon. 

Álmom azonnal végetért, amint eltűnt előlem Ő... Ismét a 16 éves önmagam voltam.

,,De vajon ki az az Ő?" - gondoltam magamban, majd megéreztem a vállomra nyomodó súlyt. Odanéztem és Josh aludt mellettem, a vállamat párnának használva. Még mindig a ,,pincében" voltunk.  Én felakartam állni és kimenni, de megszédültem és amikor éppen elestem volna Josh felpattant álmából és megfogott. 

- Nem kéne ilyen felelőtlennek lenned. - mondta aggódva. Én pedig csak kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Te biztos, hogy Josh vagy? - kérdeztem, mire ő felnevetett. 

- Haha! Mi van? Nem elég, hogy elájultál, de már az arcom is elfelejtetted, vagy mi van? - kérdezett vissza tőlem.

Olyan másnak éreztem. Annyival kedvesebbnek.  Elengedett.

- Vissza kéne menni, nem? - kérdezte. 

Én a nagy gondolkodásomban csak bólintottam egyet. Amikor kiléptünk a pincéből elkezdett remegni a föld.

-Mi ez? - kérdeztem rémülten.

Josh nem válaszolt, de láttam az arcán, hogy ő is megijedt. Josh felnézett a plafonra, majd egyenesen rám.

- Vigyázz! - kiáltott és én felnéztem.

Egy nagy tető darab (nem tudom, hogy nevezik) esett felém. Megdermedtem a félelemtől. 

Josh odalépett hozzám és erősen átölelt. Hirtelen mágiát éreztem körülöttünk, majd azt vettem észre, hogy a nagy tető darab már a hátunk mögött van.

,,Minden bizonnyal ő csinálta ezt." - gondoltam.

- Gyere, fuss! - mondta Josh, megfogta a kezem és így futottunk ki a házból.  

Pontosabban ugrottunk az egyik ablakon kresztül. Hála Josh erejének minden karcolás nélkül megúsztuk. Kint már minden falkatag és ismerősünk ott volt és nézték, ahogy összedől a ház. 

Miután végetért a földrengés mindenki összebeszélt. Senki sem értett semmit. 

Kis idő után a távolból egy hangos kacagás hangzott fel. De ördögi volt... Az erdőből a gonosz lelkek elkezdtek özönleni és mire észbekaptunk volna, körül lettünk véve.

Egyik irányból a lelkek elkezdtek szétválni, hogy utat adjanak egy nagyobb léleknek, aminek a fején volt valaki. Egy férfi maszkkal arcán és köpennyel fején.

- Haha! Úgy látszik drágáim, hogy ma... - mondta a titokzatos férfi, majd elővett egy kést zsebéből, szájához tartotta és így folytatta. -...hogy ma remek játszmánk lesz! - majd megnyalta a kés élesebbik végét. 

,, Ki ez?!"

Folytatjuk...