They are around us (régi, másik könyvben átírás folyamatban)

Kezdelek megutálni (1.évad 7.rész)

Azt álmodtam, hogy zombik üldöznek, majd jön Rick és megment engem. Boldogan beszélgetünk, majd megjelenik Josh és elront mindent. Összeveszik Rickkel, majd elmond rólam egy dologot neki és végül megutál engem Rick. Majd elkezdtem sírni, de nem tehettem már semmit. Végül azt hallottam, hogy valaki a nevemen szólít.

-...se.

Kezdtem kinyitni a szemem.

- Rose! Hé!

Végül már nyitva volt a szemem. Egy Rick guggolt előttem.

- Hé, kelj felfele! - ébresztett engem.

,,Még mindig álmodok?" - gondoltam magamban.

- Kérlek csípj meg, hogy nem álmodom... - kérleltem.

-Nyugi, biztosíthatlak, hogy nem álmodsz. - nyugtatott meg. - Ami pedig a Vámpírszertartást illeti... - folytatta a mondóját.

- Sajnálom, hogy nem mondtam el amikor kérdezted, de tudod én erre nem vagyok büszke annyira. - mondtam.

- Ugyan, nem baj. Bár persze nem örülök, hogy egy vámpírral álltál össze, de... - mondta, majd közelebb hajolt hozzám.

- M-mi az? - kérdeztem kicsit ijedten.

- Miért nem leszel inkább az én falkám tagja? - kérdezte.

- Hogy mit mondasz? - kérdeztem értetlenül. ,,Falka???"

- Tudod, még nem mondtam neked, de én és az embereim, akiket láttál, mi mind vérfarkasok vagyunk. 

Erre kissé megdöbbentem.

,,Akkor ő sem ember..." - gondoltam kissé szomorúan.

- De hidd el, mi nem vagyunk olyanok, mint a vámpírok. - mondta.

- Igazán? - kérdeztem.

- Igazán. - válaszolt.

- Nos, szerintem Josh nagyon mérges lenne ha most megszakítanám vele a szerződését.Főleg, hogy út közben elmondta nekem, hogy addig nem is lehet megszakítani, amíg legalább egyszer nem iszik a véremből és el nem múlik a seb a kezünkről. - magyaráztam.

- Kár... - mondta.

Hallottuk, hogy messziről Patrick kiálltja a nevemet. 

- Azt hiszem  ideje visszamenni, már keresnek téged. - javasolta Rick, közben felállt, majd a kezemet nyújtotta, hogy segítsen felállni. Megfogtam és felálltam. Véletlenül túl nagy lendülettel, ezért mikor felálltam Rick karjaiban találtam magam, de amint észhez tértem el is távolodtam tőle. 

- Sze-szerintem menjünk. - mondtam és indultam el. A lépéseim, akár egy roboté, úgy léptem.

Mikor visszatértünk, Patrick átöltelt engem. A többiek is ott voltak.

- Többé ne csinálj ilyet, jó? Főleg, hogy erre járkálhatnak a zombik is! - mondta Patrick.

- Persze, többé nem teszem. - mondtam mosolyogva, majd komolyra tereltem a szót. - De ez sem az én hibám volt. - mondtam Joshra nézve, ő csak lesütötte a szemét.

- Rose, a többieknek már elmondtuk, hogy vérfarkasok vagyunk. Ezért is... mi lenne ha eljönnétenk hozzánk néhány napra? - javasolta Rick. Az én kis ,,csapatom" összenézett. - Csak addig, amíg el nem múlik a nagyobb zombi veszély, oké? Ne aggódjatok a falkából mindenki nagyon kedves. - mondta. - Még a vámpírokkal is. - mondta már kicsit gúnyosabban és érezni lehet, hogy erre a vámpírok kissé felböszültek, de inkább hagyták a dolgot.

- Nos, nincs hová egyenlőre mennünk. És nem ártana ha összefognánk. Megbízhatónak tűntök. - mondta Peter, majd Patrick felé nézett. - Te mit szólsz hozzá ,,Főnök"? 

- Felőlem rendben. Szerintem sem rossz ötlet. Ti mit mondtok? - kérdezte tőlünk Patrick. 

- Mi oda megyünk, ahova ti. - mondta egy erőltetett mosollyal az arcán Josh. 

- Szerintem nagyon is jó ötlet! - mondtam és Rick mellé álltam.

- Akkor ez el van döntve, igaz? - kérdezte Rick, amit mindenki helyeselt. - Jó, akkor a közelben van egy ház. Sokszor mentünk már oda a falkával. Egyenlőre menjünk oda és pihenjünk le mára, mert az út a falkánk igazi rejtekhelyéhez egy napot is igénybe vehet. 

Összeszedtük magunkat és el is indultunk. Rick még az út előtt felajánlotta, hogy menjek mellette és ő szívesen megvéd. Természetesen elfogadtam. Út közben Rick társaitól megtudtam, hogy Rick a falkavezér fia ezért hozhatott ilyen döntést, például, hogy szívesen látnak minket a falkahelyükön. Egyszer hátrenéztem. Josh hátul sétált, kezeit a zsebébe rakva. Mogorván rám nézett. 

,,Dühös rám?" - gondoltam szomorkásan, majd elmosolyodtam. - ,,Pedig inkább nekem kellene mérgesnek lennem rá. De ez nincs is másképp.Nagyon haragszom rá." Hirtelen a kezemhez hozzásimult valami. Odanéztem. Rick volt az.

- Jól vagy? - kérdezte. 

- Persze. Csak kicsit elgondolkodtam. - válaszoltam.

- Oké, de szerintem mostmár figyelj hova lépsz. Kezd nagyon sok gyökér kijönni a földből. Ha nem figyelsz, a végén még elesel és nekem kell elkapnom téged. - mondta mosolyogva, mire én elpirultam.

,,Te ilyen sokáig tanultál csajozósdumát vagy csak természetednél fogva ilyen cuki vagy?" - gondoltam magamban.

- Nos, én nem bánnám ha neked kéne elkapnod engem. - mondtam, majd hirtelen egy gyors fuvallatot éreztem magam mögött. Josh volt az. 

-Úgy látszik ismét nagyon jól elbeszélgettek ketten. - mondta erőltetett mosollyal az arcán, miközben átkarolt. - Elfelejtetted, hogy ő az enyém? - kérdezte Ricktől.

- Nos, nem felejtettem el, hogy ezt mondtad, de tudod nem ér, hogy magadnak nyílvánítod azután, amit tettél vele. - mondta Rick és láttam, hogy Josh szeme elkerekedik.

- Te ezt... honnan... - sápadt el Josh.

- Azt neked nem kell tudnod. - mondta Rick önelégült mosollyal. A fiúk egymást nézték hosszú ideig az útunkat megállítva. Josh szeme elkezdett vörösen, míg Ricknek a zöld szemei sárgán kezdtek izzani. 

- Fiúk, ezt nem most kéne. - álltam közéjük. De erre Josh fellökött és hátraestem. Rick gyorsan odaszaladt felsegíteni engem.

- Eszednél vagy? Állítólag ő a tiéd, erre amikor szépen kér akkor a vadállatot játszod! - mondta veszekedve Rick.

- Ó, tényleg? Nem tudsz te semmit! - kiáltotta Josh.

- Hidd el, igenis sok mindent tudok. Még olyat is, amit te nem. - mondta nagyképűen Rick Joshnak.

- Na ide figyelj... - kezdte feszülten Josh és meg akarta ütni Ricket, de elé álltam, majd megfogtam a kezét.

- Josh... Nem tudom, hogy mi a fészkes bajotok van, de ha így folytatod, úgy érzem, hogy kezdelek megutálni. - mondtam könnyeket ejtve és félve attól, hogy megint erőteljesen el fog lökni magától. De szerencsémre nem tette. Helyette látszott rajta, hogy kétségbe van esve, majd elszaladt.

A többiekkel tovább mentünk, mert tudtuk, hogy úgyis meg fog találi minket és tud is vigyázni magára. Bármennyire is utáltam ezekben az időkben, a szívem legmélyén aggódtam érte miután elment, de tovább kellett mennünk. Végül megérkeztünk ahhoz a házhoz, amiről Rick beszélt.

Folytatjuk...