ERROR [Min Yoongi ff.]

03.GOROMBA

A klasszikus romantikus irodalomból ismert
udvarias magatartás ma már nem csak fikció,
hanem egyenesen sci-fi. A srácok bunkók,
a lányok meg odavannak értük.
Leiner Laura

Lee Iseul

- Szóval ez a Yoongi a legjobb barátod volt?

Jaehwa tette fel a kérdést, miközben meglökte a hintaágyat lábával. Este hat óra körül lehetett, amikor kiültünk a kertjükben lévő hintaágyba, én pedig izgalommal telve meséltem el neki a napomat.

- Hm - bólintottam. - Régen sem volt valami barátságos, de most kifejezetten goromba.

- És jól néz ki? - húzogatta le-föl a szemöldökét Jaehwa.

- Megint ezen jár az eszed? - nevettem fel. - Te sosem változol!

- Ideje lenne végre neked is felszedni valakit. Kislány, tudod hányan fordulnak utánad az utcán?

- Tudod, hogy engem nem érdekelnek az ilyesmik.

- Igen tudom - sóhajtotta lemondón. - És mi a terved Yoongi-val?

- Ami azt illeti kicsit hiányzik - vallottam be. - Szeretném, ha újra barátok lennénk.

- Ha rajtam múlna nem csak barátkoznék - mosolyodott el kajánul.

Még maradtam egy-két órá a barátnőmnél, majd felpattanva a biciklimre elindultam haza. Anya még nem volt otthon, de írta, hogy későn fog haza jönni szóval nem aggódtam. Kiszedtem a kaját, amit ebédnek szánt és megettem a salátát és a húst, majd eltettem magam másnapra.

Reggel egy kis késéssel indultam a munkahelyemre, ezért nagy sebességgel tekertem a bringámon, de Min asszony azt mondta nem kellett volna ennyire sietnem. Délelőtt szorgosan kötöttem a csokrokat, kiszolgáltam a vevőket, és vártam, hogy átszaladhassak a vendéglőbe.

- Yoongi mikor jön? - kérdeztem Min asszonyt, aki a kasszában lévő pénzt számolta.

- Csak holnap kezd. Tegnap érkezett meg az egyik barátja, aki ide valósi és ma vele van - magyarázta.

- Oh, és biztosan itt hagyhatom egyedül?

- Persze, pár órába nem halok bele - nevetett. - És Iseul-ah, elmondtam, hogy tegezz! Nagyon öregnek érzem magam, ha magázol.

- Megpróbalom - kuncogtam fel én is.

Dél előtt egy kicsivel átmentem a vendéglőbe, ahol már elkezdtek gyülekezni az emberek. Miram asszony két puszival köszöntött, majd a kezembe nyomott egy fekete kötényt, egy noteszt és egy tollat. A feladatom egyszerű volt. Felvenni a rendelést, aztán kivinni. A kötényt a derekam köré tekertem, a hátamnál masnira kötöttem, hogy ne essen le.

Rohanásból állt az egész műszakom, de szerencsére mindenki nagyon kedves volt. Ami azt illeti kicsit izgultam, nehogy valamit elrontsak, de minden jól ment.

- Mit hozhatok? - álltam meg a sokadik asztal mellett teljesen kifulladva.

- Itt nem szokás köszönteni a vendéget? - hallottam meg egy ismerős rekedtes hangot.

Ahogy lenéztem egyenesen Yoongi hűvös tekintetével találtam szembe magam. Vele szemben a boxban egy másik, barna hajú fiú ült, aki érdeklődve figyelte a beszélgetésünket.

- Ne haragudj, elég nagy a hajtás és nem figyeltem - mosolyodtam el zavartan.

- Akkor sem kéne tiszteletlennek lenned - morogta, én pedig zavaromban nem is tudtam mit válaszolni. - Elvárom, hogy köszönj, ha már ide jövök enni!

- Jó, bocsánat - hebegtem halkan a mosoly pedig lehervadt arcmról.

- Ya! Yoongi hyung ne legyél már ilyen! - rivalt rá a fiú. - Ne is figyelj rá, ő mindig ilyen bunkó - mosolygott rám, Yoongi pedig dühösen pillantott a barátja felé.

- Igen.. ő mindig ilyen volt - nevettem fel. - Szóval mit hozhatok?

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte az idegen, amíg tekintete ide-oda járt közöttünk.

- Mondjuk - zárta le a témát Yoongi. - Én egy sajtburgert kérek sültkrumplival és hagymakarikákkal.

- Nekem is ugyanezt - mondta az idegen.

- Innivalót esetleg? - kérdeztem, miközben a noteszba felírtam a rendelést.

- Két kólát.

- Nemsokára hozom - mosolyodtam el végül.

A rendelést leadtam a konyhán, majd átmentem a következő asztalhoz. Ezt ismételgettem, néha-néha pedig a szemem sarkából láttam, ahogyan az idegen fiú folyamatosan engem figyel.

- Iseul-ah, ötös asztal kész! - kiabált ki Miram asszony a konyhából.

- Megyek! - kiáltottam és gyorsan lefirkantottam a kért ételek nevét és szaladtam.

Gyorsan letettem a kis papírkát, majd felvettem a tálcát az átadóról, amin Yoongi és a barna hajú rendelése volt. Lassan egyensúlyoztam a tálcával, míg melléjük nem értem. Míg kiraktam a fiúk rendelését, hallottam ahogyan zenéről beszélgetnek és valami felvételről.

- Jó étvágyat! - mondtam végül, miután letettem az utolsó poharat az asztalra. - Hozhatok esetleg még valamit?

- Esetleg a telefonszámod? - vigyorgott rám az idegen.

- Bocs, az nincs az étlapon - nevettem fel hitetlenül, míg udvariasan visszautasítottam, majd elsétáltam.

Az órára pillantva láttam, hogy mindjárt lejár a műszak. Felvettem a maradék asztal rendeléseit és kivittem az ételeket, de még így is tíz perccel tovább tartott, mint terveztem. Sietősen csaptam le a kötényt és a noteszt a pultra, miközben elköszöntem Miram asszonytól, aki éppen egy adag kávét főzött le.

- Drágám még ma nem is ettél! - szólt utánam aggodalmasan.

- Már nincs időm rá! - kiabáltam vissza az ajtóból és már futottam is vissza a virágboltba.

- Ne haragudj a késésért - zuhantam be az ajtón. - Teltház volt!

- Ugyan - legyintett. - Láttam, hogy Yoongi és Taehyung is ott volt - szóval így hívják. - A fiam nem volt goromba, ugye?

- Nem - hazudtam elmosolyodva.

Nem kellett tudnia arról, hogy a fiából mekkora paraszt lett.