ERROR [Min Yoongi ff.]

02.NEM UGYANAZ

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, 

hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. 

S azért a találkozás csak viszontlátás.

 Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. 

Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.

- Hamvas Béla

Lee Iseul

Egy pillanatra azt hittem, hogy káprázik a szemem. Nem akartam elhinni, hogy aki ott állt előttem az a legjobb barátom volt, még tizenegy évvel ezelőtt. Még elmémben élt az emlék, ahogyan a morcos, fekete hajú kisfiú ott eszi az ebédjét egyedül az udvaron nekem pedig megesett rajta a szívem, és ezentúl pedig szinte elválaszthatatlanok lettünk, a világ legfurcsább párosa. Aki a pult oldalán állt ugyanaz volt, de még sem. Felnőtt, az arca sokkal markánsabb lett és rendesen megszedte magát. 

- Ismerjük egymást? - ráncolta össze szemöldökét, ahogyan zavartan méregetni kezdett. 

- Oh, nem ismersz meg? - szontyolodtam el, miközben egy hajtincset a fülem mögé tűrtem. - Iseul vagyok. Mikor gyerekek voltunk... barátok voltunk. 

- Valami rémlik, de nem nagyon emlékszek - vakarta meg a tarkóját kelletlenül. - Szóval anyukám valamerre erre van? 

- Épp ebédel, de... - ismételten a csengő hangja szakított félbe. - Már itt is van - mutattam mosolyogva az ajtó fele. 

Min asszony épphogy belépett, amikor Yoongi hátrafordul. A nő, amikor felnézett azonnal elvigyorodott és mintha pár könnycseppet is észrevettem a szemében. 

- Yoongi - futott a fiához azonnal, majd egy anyai ölelésbe vonta. - Fiam, nem is mondtad, hogy jössz. 

- Meglepetés - mondta a szőke fiú, ahogyan az édesanyját szorította, majd lassan elengedte őt és lágyan elmosolyodott. 

- Oh, tényleg - pillantott felém az asszony. - Iseul-ra emlékszel? Olyan jóban voltatok...

- Igen, már találkoztunk - szakította félbe Yoongi, majd ő is felém nézett egy kis bosszúsággal arcán.

- Kincsem, nyugodtan menj el ebédelni. Miram asszony már nagyon hiányol.

- Rendben, köszönöm - kuncogtam fel egy kicsit.

Kivettem a pénztárcámat a táskámból, majd a telefonomat megfogva távoztam, hogy átmehessek a kis vendéglőbe. Imádtam a hangulatát a helynek, amit az idős asszony vezetett. Meleg színű, narancssárga falak, boxok, fa asztalok és egy pult, ami mögött Miram asszony tevékenykedett az alkalmazottaival.

A szokásos helyemre ültem le. Ebéd időben rengetegen voltak, de a kedves öreg néni, mindig szakított rám időt.

- Iseul-ah - futott azonnal hozzám Miram asszony. - Nahát, te napról napra szebb leszel - simított végig az arcomon.

- Köszönöm - mosolyodtam el. - Hogy tetszik lenni?

- Ne is mondd drágám - legyintett. - Felmondott az egyik alkalmazottam és teljes káosz van!

- Oh, esetleg besegítsek, amíg nem talál mást? - ajánlottam fel egyből, hiszen az idős hölgy fontos volt számomra.

- Drága, már így is túlvállalod magad. Megoldom én, hidd el!

- Nem, én tényleg segíteni akarok - erősködtem. - Átbeszélem Min asszonnyal a beosztásom és minden nap ebéd időben jövök!

- Nagyon kedves tőled - mosolyodott el végül ő is. - Legyen. Hozom a szokásosat!

Miram asszony megindult a konyha fele, majd eltűnt az ajtó mögött, hogy elkészíthesse nekem a jól megszokott krémlevesemet. Miután nagy nehezen sikerült középiskola elején lefogynom, azóta nagyon odafigyeltem az étkezésemre. Nem ettem semmi hízlaló, zsíros kaját, hanem vigyáztam az alakomra. Féltem, hogyha visszahízok újabb bántásokat kapok, mint annó. Azt nem bírtam volna elviselni.

- Nagyon köszönöm - néztem fel Miram asszonyra, mikor letette elém a gőzölgő ételt.

- Most nem kell fizetned, a ház ajándéka - mosolygott rám.

- Nem, nem fogadhatom el - szabadkoztam egyből.

- Most én nem fogadok el nemleges választ - rázta meg az ujját fenyegetően. - Jó étvágyat, drágám!

- Még egyszer köszönöm - hálálkodtam.

Lassú tempóban enni kezdtem, miközben visszaírtam Jaehwa-nak, hogy este nagyon szívesen átmegyek hozzá. Miután a levesemet elfogyasztottam, nem törődve Miram asszony szavaival letettem az étel árát az asztalra és elhagytam a vendéglőt. A virágüzletbe visszaérve láttam, hogy Yoongi még mindig ott tartózkodik. A pulton ült, miközben mellette az anyukája a virágokat rendezte csokorba és a fiához beszélt.

- Visszajöttél? - nézett fel Min asszony elmosolyodva.

- Igen - bólogattam, majd megálltam a pult előtt a nővel szemben. - Esetleg..lehetne egy kérésem?

- Persze szívem, miről van szó?

- Miram asszony mondta, hogy felmondott az egyik alkalmazottja és teljes káosz van náluk. Ezért felajánlottam, hogy ebéd időben besegítek - meséltem. - Szóval esetleg át tudnánk beszélni az itteni beosztásomat?

Yoongi zavartan figyelt, míg Min asszony meglepődve felhúzta szemöldökeit és elmosolyodott.

- Nem probléma, de - egy kis szünetett tartott - nem vállalod túl magad?  Így is három helyen dolgozol.

- Sosem árt egy kis plusz pénz - legyintettem. - Drága dolog az egyetem.

- Itt mindenki tudja, hogy megfogod kapni az ösztöndíjat - nevetett fel. - Még mindig nem válaszoltak?

- Nem - ráztam meg a fejem szomorúan. - De bárelyik nap visszajelezhetnek!

- Szurkolok neked - mondta kedvesen. - A beosztás miatt pedig ne aggódj. Amíg nem vagy itt, addig Yoongi besegít. Igaz, fiam? - csapott a szőke fiú hátára - aki eddig a telefonját nyomkodta -  Min asszony.

- Felejsd el - rázta meg a fejét. - Pihenni jöttem haza és nem virágokat kötögetni.

- Évek óta nem voltál itthon, egy kicsit segíthetnél!

- Nem - mondta határozottan. - Egyébként keményen dolgozok, azért nem volt időm haza jönni!

- Csak három óráról lenne szó - reménykedve néztem rá én is Yoongira. - Nem szívesen hagynám itt egyedül anyukádat.

Yoongi kapkodta szemeit közöttünk, majd végül rajtam állapodott meg. Belefúrta tekintetét az enyémbe, miközben elmosolyodtam és reménytelin néztem rá.

- Legyen - ment bele sóhajtva. - Három óra - nézett az anyjára. - Te pedig, - mutatott rám - jössz nekem.

- Mit szeretnél? - nevettem fel.

- Még kitalálom - vont vállat, majd ismét minden figyelmét a telefonjának szentelte. - De hidd el nem lesz benne köszönet - morogta bosszúsan.

Talán akkor fogtam fel igazán, hogy a felnőtt férfi már nem az akit én ismertem. Nem volt többet a legjobb barátom, számomra ő egy idegen volt. Ami azt illeti kicsit meg is ijedtem tőle, de próbáltam a dolgokat még mindig pozitívan felfogni. Yoongi ezentúl a közelemben lesz és talán visszahozhatom a barátságunkat, talán végre segíthetek neki.

Talán végre mindent helyre hozhatok.