ERROR [Min Yoongi ff.]

11.FÁJDALOM

"Mindnyájan szeretnénk azt hinni, hogy fájdalmunk egyedi, hogy soha, senki nem érzett még így, a fájdalom azonban nagyon is mindennapos dolog, és ez ugyanúgy áldás is lehet, mint átok."
- Sarah Hepola

Min Yoongi

Morogva keltem ki az ágyamból, de a hasogató fejfájás miatt vissza kellett dőlnöm a puha matracra. Szégyentelenül vedeltem az alkoholos italokat napokon keresztül, míg a legújabb számaimon dolgoztam. Az a lány kiváltotta belőlem azt a Min Yoongi-t, akit mindig is elakartam rejteni. A gyenge, szenvedő kis szerencsétlen daegui fiút, akinek meghalt kiskorában az apja, a bátyja pedig szarik a fejére. A négy fal között egyedül kiengedtem ezt az énem. A sötétben, mikor senki nem lát. Ez volt a mentsváram, a magány. Az egyetlen ember, akit magam mellé engedtem volna a nehéz időkben, most már utál. De hát Yoongi, pont ezt akartad elérni. Azt akartad, hogy távol maradjon tőled.
Mikor megláttam az érzéseim megint felszínre törtek. A szerelem számomra a gyengeség, nem lehetek gyenge. Főleg nem a többi ember előtt, akik tönkretettek. Egy roncs vagyok, és Iseul erről nem tudhat. Hadd maradjanak meg az emlékei a kiskamasz Yoongi-ról, aki magán hordozta a világ összes fájdalmát, mégis csak vele volt képes boldog lenni. Mióta elhagytam Daegu-t, hogy Szöulba menjek, azóta nem éreztem igazi boldogságot. Miután tizennyolc éves koromban diagnosztizálták a klinikai depressziót nálam mindenféle antidepresszánssal tömtek, amik tönkretettek.
Leálltam a gyógyszerrel, jött a pia és a lázadó időszak, egészen addig míg meg nem ismertem a fiúkat, a legjobb barátaimat. Segítettek talpra állni és megvalósítani az álmaimat. Zenei producer lettem és rapper, akiről mindenki azt hiszi, hogy gondtalan az élete úgy is annyi pénzt kap. Bezzeg senki sem sejti, hogy én szenvedek talán a legjobban.

Megerőltettem magam, és kiszálltam végre az ágyból. A fejemet dörzsölgetve próbáltam eltalálni a fürdőszobába, hogy lezuhanyozhassak. A hideg víz jót tett nekem és a másnaposságomnak. Aznap sem terveztem kimozdulni, ezért csupán egy boxerben mászkáltam a házban, amit bizonytalan időre béreltem ki. Elhúztam a sötétítőfüggönyöket, de ahogy a nap fénye szinte rikítóan belevilágított a szemembe azonnal vissza is húztam őket. Lassan világosságot csináltam a hálóban és össze szedegettem az üres soju-s és Jack Daniel's-es üvegeket, közben pedig megakadt a szemem a már megkezdett dalszövegemen az asztalon.

„Mert mindig ott voltál és eleget tettél nekem. Ezért nem tudtam, hogy az volt az utolsó alkalom, hogy látlak."

Elsötétült tekintettel indultam meg a konyha fele. Az üvegeket hanyagul bevágtam a szemetesbe, majd elővettem a konyhaszekrényből egy újabb whiskey-s üveget, ahogy az emlékek ismét elhomályosították a tekintetem. Pohárra nem is fecséreltem az időt, csak felbontottam és nagyot kortyoltam a szeszes italból. Átballagtam a nappaliba, ahol a kanapéra levágva magam újfent meghúztam az alkoholt.
Az a lány kicsinált. A szívem sajgott miatta.
„Megígérem, hogy Min Yoongi mától halott számomra."
Ez volt a célom, de akkor mégis miért fájtak a szavai? Önző voltam, a legönzőbb ember. Csak a saját érdekemet néztem, csak saját magam érdekelt. Le kellett volna szarnom Iseul érzéseit, de mikor miattam zokogott kedvem lett volna karjaimba zárnom, de nem tehettem. El kellett taszítanom még jobban. Olyannyira, hogy soha többet ne gondoljon rám. Hogy töröljön ki minden emléket rólam, mielőtt őt is tönkreteszem.
Minden ember, aki mellettem volt, valahogy tönkre ment. Csak a fiúk tartottak ki mellettem, de még anyukám se volt képes elviselni. Ezért béreltem külön házat inkább a kis kiruccanásomra, mielőtt még jobban kiakasztanám. Nem akartam bántani azokat, akiket szeretek, de akaratlanul is sikerült. Iseul-t is távol kellett tartanom magamtól, és ez csak úgy ment, hogyha megbántom, ha összetöröm. Sikerült, de ettől én is a padlóra kerültem. A mellkasomban jobban tombolt a mély fájdalom, mint eddig valaha, ugyanis tudtam; elvesztettem az egyetlen szerelmemet.

- Hyung!

Taehyung hangja sebesen süvített át a házon. A Jack Daniel's-es üveg fele már üres volt, én pedig éreztem, ahogy a világ kezd forogni velem. Kétségtelen, hogy kezdtem lerészegedni, de nem voltam azon a szinten, hogy semmilyen fájdalmat ne érezzek. Pedig napok óta az volt a cél.

- Hyung, te részeg vagy? - Taehyung meglengette az arcom előtt a kezét, miközben lehajolt hozzám. - Délután? Te normális vagy?

- Kopj le - morogtam halkan és ismét meghúztam az üveget.

- Nem kopok le, mert valakinek ki kell húznia megint ebből a szarból. Hyung ez nem állapot, te is tudod.

- Taehyung, menj már el!

El akartam küldeni, mert túlságosan fájt az igazság. És az igazságot hallani mindig fájdalmas. Nekem pedig elegem volt a fájdalomból.

- Elmentem Iseul-hoz - suttogta, én pedig egyből felkaptam a fejem, miközben a harag elárasztotta a testem.

- Hogy mit csináltál?! - csattantam rá a fiúra.

- Én csak segíteni akarok neked - mondta. - Be kell látnod, hogy szükséged van Iseul-ra.

- Ehhez, akkor sem volt jogod - motyogtam összeakadó nyelvvel, miközben felálltam a kanapéról és botladozva megálltam Taehyung előtt.

- Őt is tönkre fogom tenni, el kell engednem.

- Az a lány nagyon szeret téged, még én is látom rajta - nyögte ki a fiú. - És most szenved, ahogy te is. Szükségetek van egymásra. Szedd össze magad és beszéld meg vele a dolgokat!

- Biztos nem akar látni. Veszett ügy - sóhajtottam lemondóan.

- Küldött neked egy üzenetet.

Kíváncsian vártam, hogy Taehyung mit vesz ki a nadrágzsebéből. Egy kis fecnit nyomott a kezembe, amit nehezemre esett szétnyitni és elolvasni. De ahogy eljutott az agyamig a tartalma a fájdalom helyét átvette a melegség. Sosem hittem volna, hogy emlékszik rá. Mindent megjegyzett? Ő is emlékszik minden egyszer mozzanatra és szóra? Vissza kellett kapnom. Előröl kellett kezdenem mindent. Ezzel az üzenettel megkaptam az első löketet, ahhoz, hogy legyőzzem minden fájdalmamat.

„Azt mondják az emberek, hogyha szereted elengeded. De ha igazán szereted küzdsz érte. Én nem küzdöttem az érzéseimért, kérlek te ne legyél ilyen hülye és maradj ilyen."

És ezt még így itt hagyom a végére❤