ERROR [Min Yoongi ff.]

00.UTOLSÓ NYÁR

2006. 08. 30., Daegu, Dél-Korea

A szerelem nem osztályozható alcsoportokra.
Nincs külön téli és nyári szerelem, szerelem esős időre
és napsütésre, szerelem átutazók számára és huzamosabb használatra.
Szerelem csak egyféle van,
akár gazdagoknál, akár szegényeknél,
akár Európában, akár a pápuák földjén.
-  Nagy Endre

A nyár épphogy beköszöntött Dél-Koreában azon belül is Daegu-ba. A levelek zöldellettek, a folyókban a víz élénken folydogált, ahogyan a halak benne keringet, a nap pedig bevilágította az egész várost.  Iseul boldogan lépett ki a házból, miután az anyukája meleg szívűen, mégis szigorúan a lelkére kötötte, hogy vigyázzon magára. A kertvárosi rész nyugodt volt, szinte semmi aggodalomra nem volt oka az édesanyának. 

A kislány mosolyogva indult meg a jól ismert parkos területre, ahol rendszerint találkozni szokott a legjobb barátjával, az egyetlen emberrel, aki szóba állt vele az iskolából. Iseul nem bírt magával és rövid lábaival szaladni kezdett, miközben meg-meglibbent rajta a nyárias virágos ruha. Már távolról észrevette a fiút a domb tetején ülni nem törődve azzal, hogy talán napszúrást is kaphat. A lány még gyorsabban rohant fel a füves területen, amíg egyenesen Yoongi mellé nem ért. 

- Szia, Oppa - szólította meg a fiút Iseul, miközben ledobta magát mellé. 

- Tudod, hogy nem szeretem mikor így hívsz - morogta morcosan Yoongi, míg egyenesen lefele nézett és a kezében hervadó virágot merkolta szinte már görcsösen. 

- Megint olyan rosszkedvű vagy - szontyolodott el a kislány. 

- Mindig szomorú vagyok, már megszoktam - vont vállat Yoongi. 

- Felvidíthatlak valahogy? - kérdezte Iseul reménykedve, a fiú pedig felnézett rá és egy apró, hamis mosolyt erőltetett magára.

- Iseul, én olyan vagyok, mint egy gép. Újra tudsz indítani, le tudsz zárni vagy ki tudsz kapcsolni. Ennyi. Érzelmek nincsenek belém programozva. 

Talán ezért lettek ők legjobb barátok; a két legnagyobb ellentét, akár a mágnesek ugyanazon pólusai. Yoongi - akinek habár voltak barátai - mégis különc volt, hiszen inkább vonult el egyedül, hogy a szenvedélyének éljen; a zongorának. Ez volt a megnyugvása a sötét időkben, amikor senki nem értette meg őt. Terápia? Hasztalan. Barátok? Csak egy viseli el folyamatosan. Család? Ugyan. A saját szülei nem voltak képesek belátni, hogy a fiuk klinikai depresszióval küzd és az iskolai pszichológus nem volt képes kezelni a fiú szüntelen bánatát és önmarcangolását. 

Ezzel szemben Iseul maga volt a boldogság, olyan volt mint azon a napon a nyári napsugár, ami mindent beragyogott. Mégis mindenki kicsúfolta pufisága miatt, ami miatt nem mert az osztálytársaival barátkozni. Az iskola udvarán találkozott a jóval felette járó Yoongival, ahogyan magányosan ült azon a padon és az ebédét falatozta, Iseul pedig nem bírta megállni, hogy ne üljön le mellé. Attól fogva ők elválaszthatatlanok voltak. A boldog kislány és a mogorva fiú. 

- Szerintem vannak érzéseid - bizonygatta a lány. - Engem biztosan szeretsz!

Yoongi hitetlenül felnevetett, majd Iseul fejéhez nyúlt és összeborzolta a lány haját. 

- Hé, oppa! - visított fel, miközben a kezével elhesegette a fiú mancsát. - Ez nem volt szép dolog - morgolódott egy pillanatra,  aztán újra elmosolyodott. - De azért átjöhetsz később tortát enni. 

- Igaz is - köszörülte meg a hangját Yoongi. - Boldog szülinapot, Iseul - mondta, miközben átnyújtotta a kezében lévő már-már hervadó vörös rózsát. 

A lányt nem érdekelte, hogy nem friss a virág. Ami azt illeti, akár kertből lopott is lehetett volna; nem érdekelte. Az számított, hogy Yoongi-tól kapta, az egyetlen embertől, akit a szülein kívűl igazán szeretett. Boldogan ölelte meg a fiút, aki hagyta, hogy a szülinapos kislány kiörvendezve magát, ott szorongassa. 

Az volt az utolsó nyaruk együtt. Utána, mintha a világ elsötétült volna. Unalmas, szürke hétköznapok következtek be, miután a két gyermeknek elváltak útjaik. Nem volt újraindító gomb, amivel előröl lehetett volna kezdeni mindent. Csak az emlékek maradtak, amik lassan teljesen homályba vesztek. 

A gépezetbe hiba került, de mindent meg lehet javítani.