ERROR [Min Yoongi ff.]

08.TAEHYUNG

"Semmi sem fogható ahhoz a csapáshoz, mintha az ember előtt feltárul, milyen silány és csalárd a világa, a világ, amelyben korábban élt."
- John Banville

Lee Iseul

Mondhatni gyomorgörccsel indultam meg hétfő reggel a munkába. Az idő pontosan jellemezte a hangulatomat. Be volt borulva, az ég teljesen szürke volt, akár a kedvem. Tudtam, hogy találkoznom kell Yoongi-val és ki tudja talán még Taehyung-gal is, aki nem fogadta jól a visszautasítást. Ahogyan a biciklimen tekertem a virágbolt fele, felvillantak az emlékképek a fiú csalódott tekintetéről. Nem szerettem embereket bántani, rádaásul olyan nagyszerű embereket, mint Taehyung.
A fiú kedves volt, helyes, vicces és odaadó. Mégsem tudtam volna szeretni, pedig megérdemelte volna. Azonban nem tehettem arról, hogy a szívemben már lassan tíz éve egy másik ember foglalt helyet, habár teljesen reménytelenül.

Még mindig bánatosan szálltam le a biciklimről a virágbolt mellett, amit nekitámasztottam a falnak. Felesleges lett volna kikötni, hisz minden embert ismertem a környéken és pontosan tudtam, hogy nem lopnak. Belépve az üzletbe megcsapott a jól ismert illatos virágok illata, de még ez sem tudott jó kedvre deríteni. Min asszony is észrevette rajtam, hogy van valami bajom, de mikor megkérdezte mi történt, egyszerűen csak megráztam a fejem és azt válaszoltam; semmi.
Totálisan átlátható voltam és egy nagyon rossz hazudozó, mégis mintha elhitte volna nekem, békén hagyott. Próbáltam a virágkötéssel elterelni a figyelmem, de még az sem segített. Műmosollyal köszöntem a vásárlóknak és, ahogy elhagyták a boltot egyből lehervadt a mosoly arcomról. A gondolataimba merültem végig, mintha egy teljesen más világba kerültem volna. Észre sem vettem, mikor Min asszony elhagyta a boltot és valaki más jött be helyette.
A pult mögött ülve bambultam, amiből egy szőke lobbonccal rendelkező alak szakított ki. Azonnal felkaptam a fejem és szembe találtam magam Yoongi megszokott, unott tekintetével. Remek, már csak ő hiányzott. Volt elég gondom, nem akartam még vele is veszekedni vagy hallgatni a goromba beszólásait.

-Még nincs dél - mondtam miután felpillantottam a faliórára.

Eszembe jutott, hogy Yoongi biztosan azért jött, hogy leváltson, amíg a vendéglőben segítek be, azonban egy órával korábban jött, ami nem vall rá. Egyáltalán nem, hiszen van, hogy még késik is.

-Tudom - bólintott. - De beszélnünk kell.

- Miről?

Már minden átfutott a fejemben. Bocsánatot akar kérni? Emlékszik rám? Mit akarhat? A remény már kezdett pislákolni bennem, de, ahogy kimondta a következő szót, minden szerte foszlott.

-Taehyung-ról lenne szó - köhintett zavartan.

Elkerekedett a szemem, ahogy kiejtette a fiú nevét. Mit akar vele? Netán tudja mi történt, hogy visszautasítottam?

-Miért szeretnél róla beszélni?

Feszült voltam, de ahogy észre vettem ő sem volt jobb állapotban. Fáradtan megdörzsölte arcát, miközben csípőjével a pultnak támaszkodott majd kacsóját a faasztalra helyezte és az ujjaival idegőrlően kopogni kezdett.

-Nem az én asztalom a köntörfalazás, szóval őszinte leszek - mondta, ahogyan szemeimbe nézett. Bólintottam, míg nagyot nyeltem. - Tudok arról, hogy a randin visszautasítottad.

Félrenéztem, amint kimondta, amiről nem akartam beszélni. Úgy gondoltam semmi köze hozzá, de mégis kíváncsi voltam mit akar. A barátját védeni és kiosztani?

-Nem tudom, hogyan utasítottad el, de elég béna vagy.

Felháborodottan kaptam fel a fejem és unott arcára néztem. Hogy merészeli?