04.SZÉP LÁNY

1.6K 178 6
                                    

A szépség nem más,
mint hogy a szem a világban újra felfedezi azt,
amit az ész magától tud.
- Orhan Pamuk

Lee Iseul

A napjaim monoton teltek. Yoongival jobb esetben nem beszéltem, igazából az szerencse volt, ha köszönt nekem. Nem tudtam mi baja van velem, de elég idegesítő volt számomra. A barátját néha-néha láttam futólag, de sosem szóltam hozzá, vagy ha esetleg bejött az üzletbe, csak udvariasan köszöntem neki és már rohantam is a következő munkahelyemre. Jaehwa néha-néha beugrott a vendéglőbe ebédidőben, de akkora volt a hajtás, hogy nem igazán tudtam vele foglalkozni. Ezzel szemben, mikor szerdán a könyves boltban foglalaskodtam délután, akkor volt egy kis időnk beszélgetni. Péntek révén a virágboltból egyenesen a zene boltba mentem, ahol megannyi bakelitet, cd-t és hangszereket lehetett vásárolni. Teddy leadta nekem a pultot, és onnantól kezdve én tartottam a frontot egészen zárásig.

Segítettem egy anyukának választani albumot a lánya születésnapjára, aztán megmutattam az old school bakeliteket egy középkorosztályú férfinak, és eladtam egy kisfiúnak élete első gitárját. Szerettem az emberekkel foglalkozni és nézni őket, ahogy a sorok között járkálva böngészik az ajánlatokat.

Éppen nem volt dolgom, ezért a pult mögött ülve Jaehwa-val sms-eztem, és felkuncogtam a tegnap esti kalandján, miszerint a fiú, akivel leakart lépni nemes egyszerűséggel lehányta.

- Szia - hallottam meg egy ismerős hangot.

Felnéztem és szembe találtam magam az idegen, barna hajú fiúval, aki széles mosollyal nézett le rám.

- Szia - mosolyogtam én is. - Te voltál ott Yoongi-val a vendéglőben, nem? - kérdeztem, miközben letettem a mobilomat a faborításu pultra.

- Igen, mellesleg Kim Taehyung, szolgálatodra - mutatkozott be. - Te pedig Iseul vagy, igaz? Hallottam a neved amikor elrohantál.

- Igen, a nevem Lee Iseul - mondtam. - Esetleg segíthetek valamiben? - kérdeztem udvariasan.

- Oh, igen ha nem nagy probléma - vigyorgott. - Az egyik barátomnak nemsokára szülinapja lesz, és gondoltam veszek neki valamit. Nagyon kedveli IU-t.

- Hmm - álltam fel. - Első sorban a barátodnak nagyon jó az ízlése. Másodsorban azt hiszem tudok segíteni - indultam meg az I szekció fele. - Régebbi vagy új album? - álltam meg a megfelelő sor előtt.

- A legújabbat szeretném.

Az ujjaimat végigfuttattam a cd soron, míg kerestem a megfelelőt.

- Áh, meg is van - szedtem ki a helyéről a kis műanyagot. - Tessék - nyomtam Taehyung kezébe a cd tartót. - Esetleg még más is lesz?

- Nem, köszönöm.

A pultnál leellenőriztem az árat, majd Taehyung-nak megmondva azt a kezembe nyomott egy sokkal nagyobb összeget, mint amit kellett volna. Zavartan néztem rá, ő azonban egyszerűen felnevetett.

- Csak egy kis jaht. Láttam mennyit gürizel egy csomó helyen szóval megérdemled!

- Köszönöm, de ezt nem fogadhatom el - ráztam meg a fejemet meglepődve, és visszanyújtottam a bankókat.

- Fogadd csak el - tolta vissza a kezem. - Nem fogadok el nemleges választ - erősködött.

- Hát ezesetben köszönöm - hebegtem, majd betettem a kasszába a cd árát a maradékot pedig eltettem. - Majd valahogy meghálálom, igérem!

- Esetleg egy kávéval? Mondjuk a munka időd után?

- Ne haragudj, de zárásig vagyok. Este nyolckor pedig nem szívesen kávézok - nevettem fel. - Talán máskor. Vasárnap a szabadnapom, mindenhol.

- Te hány helyen dolgozol? - kérdezte csodálkozva.

- Hmm lássuk csak - kezdtem játékosan számolni az ujjaimon - a virágüzlet, zene bolt, könyves bolt és a vendéglő. De gondolkodtam azon, hogy a kávézóba is beadom a jelentkezésem.

- Ennyire unatkozol vagy csak szükséged van a pénzre?

- Sajnos drága az egyetem - húztam el a számat. - Ha meg is kapom az ösztöndíjat, a lakást és a fenntartásomat fizetnem kell valamiből.

- Hova jelentkeztél? - érdeklődött.

- A SKY-ra. Pszichologia szakra pontosabban - meséltem. - Mindig szerettem az embereket. Kiskorom óta tudom, hogy segíteni akarok az embereken, de a vért nem bírom túlságosan szóval az orvosi kilőve - kuncogtam fel. - De a pszichologia tényleg vonz.

- Én szurkolok neked. Okosnak látszol - mosolyodott el. - De nem fárasztó ennyi munka mellett élni?

- De, az - sóhajtottam. - Azonban szívesen csinálom. Sosem árt egy kis plusz pénz, mellesleg olyan helyen dolgozok, ahol megkönnyítem a tulajdonosok munkáját. Ez pedig boldogsággal tölt el!

- Hallottam, hogy te egy kedves lány vagy, de nem hittem volna, hogy ennyire. Ez aranyos - nevetett fel, az arcom színe pedig egy pillanatra felvette az élénk piros színt. - Amúgy honnan ismered Yoongi-t? - váltott témát hirtelen.

- Gyerekkorunkban barátok voltunk, de ő elköltözött Szöulba és megszakadt a kapcsolatunk - húztam el a számat szomorúan. - Elsős voltam, mikor ő hatodikos. Engem kicsúfoltak állandóan, ő pedig morgott mindenkire. Elég fura egy páros voltunk - nevettem fel az emlékek hatására.

- Mikor felköltözött nagyon sokat beszélt rólad, aztán pedig egyre kevesebbet. Az idő múlásával pedig elég goromba lett, szóval, ha valamit mondana neked ne vedd magadra!

- Nem fogom.

A következő pillanatban egy kopogást hallottam meg oldalról. Mindketten odakaptuk a fejünket a kirakat fele, minek a másik oldalán egy értetlen tekintetű Yoongi állt kezében egy papírpoharas kávéval, ahogyan Taehyung fele nézve biccentett a barátjának.

- Mennem kell - morogta Taehyung. - Köszönöm a segítséget - mutatta fel a cd-t - és jössz nekem egy kávéval - mutogatott fenyegetően, miközben hátrafele kezdett sétálni.

- Rendben - kuncogtam fel. - Szia!

- Még találkozunk, szép lány - kacsintott rám, és elhagyta a boltot.

ERROR [Min Yoongi ff.]Where stories live. Discover now