ERROR [Min Yoongi ff.]

15.NEM MEGLEPŐ

"Egy csónakban ülsz, amely lefelé úszik az idő folyóján. Aki a parton áll, a hagyományos szemszögből látja a csónakot, a múlt felől a jelen, majd a jövő felé haladni - még akkor is, ha te teljesen mozdulatlanul ülsz, az örökkévaló jelenben."
- Dan Millman

Choi JaeHwa

Kicsit ideges voltam. Hogy álljak elé és mondjam el? Mondjuk a legjobb barátnőmnek kellett csak bevallanom a kis titkomat, és itt a legjibb barátnőn van a hangsúly. Ő megért, mellettem van és segít. Biztosan nem fog haragudni. Habár miért haragudna?

Ilyesfajta gondolatok suhantak át a fejemen, miközben megigazítottam göndör hajkoronámat és végigsimítottam a fekete, rövid szoknyámon, amit egy fehér toppal vettem  fel.

Felkaptam a táskámat és a telefonomat, majd a szüleimtől elköszönve elhagytam a házat. Nem volt messze a kávézó, ahol találkoztam a legjobb barátnőmmel és ahol egyúttal dolgoztam is a nyár alatt. Próbáltam legyűrni az idegességemet, amit már szinte a torkomban éreztem, hiszen nem csak egy valamit kellett elmondanom Isul-nak. Tudtam, hogy a szíve össze fog törni, de nem titkolhattam tovább. 

Belépve a kávézóba, megcsapott a kellemes kávé illat, amit annyira imádtam. Tele volt emberekkel, ami nem is volt annyira meglepő. Szemeimmel Iseul-t kezdtem keresni.

A lány ott ült egyedül egy asztalnál. Arcán szokásosan ragyogott a boldog mosolya, ami mindenkit elvarázsolt. Sosem tudtam, hogy ennyi szörnyűség után, hogy képes valaki ilyen boldogan élni, de Iseul más. Ő félretette a múltat és új életet kezdett, egy boldogabb jelenben élt. 

Mióta visszakapta Yoongi-t, mintha még boldogabb lenne, pedig én pontosan tudtam, hogy ennek az egésznek nem lesz jó vége. A szívét ismét össze fogja törni, és nem tudtam, hogy ezúttal kibírná-e azt a fájdalmat, amit a fiú okoz.

Arcomra hamis mosolyt festettem és elindultam a legjobb barátnőm felé, aki vigyorogva vizslatta lépteimet, majd amint leültem az asztal másik felére, két puszuval köszöntött.

- Szia - köszöntem neki. - Ne haragudj, ha késtem.

- Ugyan - legyintet - tudom milyen vagy. Inkább én jöttem korán - kuncogott fel.

Ő ilyen volt. Hiába késtem én tíz percet, ő azt mondta, ő érkezett korábban. Nem hagyta soha, hogy az emberek kellemetlenül érezzék magukat. Olyan jó volt, nagylelkű és tiszta. Nem akartam, hogy elrontsák.

- Iszunk valamit? - kérdezte a pult fele pult fele pillantva.

- Én nem kérek semmit.

A gyomrom fel volt kavarodva, egyszerűen ki kellett böknöm.

- Rendben, akkor én sem iszok semmit  - vont vállat mosolyogva. - És miről szerettél volna beszélni?

Rendben Jaehwa, csak bökd ki. Ő a legjobb barátnőd.

- Randizok valakivel.

Iseul szemei felragyogtak, ahogy kimondtam. Óvatosan elmosolyodott, majd közelebb hajolva ezt súgta;

- Már vártam, hogy elmondd.

A szemeim a kétszeresükre tágultak és meglepődve figyeltem a barátnőmet, aki kuncogva figyelte a reakciómat.

- Te tudsz róla? - kérdeztem kissé magasabb oktávval.

- Persze. Nem meglepő amúgy - mondta. - Yoongi tudott róla, és elmondta nekem. De én is láttam, hogy van valami közted és Taehyung között.

- És mit szólsz hozzá? - kérdeztem félve.

- Sok boldogságot - mosolygott. - Remélem nagyon jó lesz hozzád, akárcsak mostmár hozzám is Yoongi.

Ahogy kimondta a fiú nevét elöntött a rossz érzés. Nem csak ő hallott dolgokat Yoongi-tól, én is hallottam Taehyung-tól. El kellett volna neki mondanom, nem hagyhattam volna, hogy összetörjön. A bűntudat kísérteni kezdett attól a naptól kezdve egészen a nyár végéig. Önző voltam, amiért nem vallottam be neki az igazat, de nem akartam meggyötörve látni.

Csak azt akartam, hogy élvezze ki a boldogságot, amíg még tudja.

Igen nem a legjobb rész, tudom:(