ERROR [Min Yoongi ff.]

05.MIÉRT TENNÉM?

Egyetlenegy jó cselekedet is megmenekít mindentől.

-   Daniel Banulescu

Lee Iseul

- Mit akart tőled Taehyung?

Yoongi első mondata ez volt hozzám, ahogy belépett a virág üzletbe. Fél órával korábban érkezett, mint kellett volna, én pedig éppen az egyik csokrot készítettem megrendelésre.

- Neked is szia - mosolyogtam rá, azonban ő nem viszonozta. - Mellesleg a zene boltban dolgozok, és bejött, hogy vegyen az egyik barátjának egy cd-t - magyaráztam, miközben folytattam a virágok elrendezését.

- Kerüld el őt!

- Parancsolsz? - kérdeztem zavarodottan. Egyáltalán nem értettem a viselkedését.

- Csak csináld, amit mondtam - nézett mélyen a szemembe.

- Ugyan, miért tenném? - fordítottam vissza tekintetem az előttem heverő rózsákra és gerberákra. - Taehyung kedves fiú. Meghívott kávézni is.

- Akkor ne menj el - vágta rá kapásból.

- Na jó - sóhajtottam fel, és a pultra támaszkodva újra ránéztem. - Mi bajod van? Talán zavar, ha találkozok vele? - kérdeztem kedves mosollyal az arcomon.

- Évek óta ismerem, ergo sokkal jobban, mint te. Csak figyelmeztetlek, hogy jobb, ha távol maradsz tőle - magyarázta hűvösen.

- Oh, ez esetben köszönöm, - a mosolyom szélesebb lett - de már nagy lány vagyok. Tudok vigyázni magamra!

- Nem is miattad aggódok - mosolyodott el gúnyosan, majd eltűnt a raktárhelyiségben.  

Zavartan néztem utána és hitetlenül elnevettem magam. Néha nem értettem Yoongi-t és a viselkedését, teljesen spontán volt.

Elrendeztem az utolsó csokrot is, majd vázába helyeztem. Hátra kiabáltam Yoongi-nak, hogy elmentem nehogy panaszkodjon később, hogy köszönés és minden szó nélkül távoztam. 

Átérve a kis vendéglőbe Miram asszony boldogan köszöntött, miközben felvettem a kis kötényemet és kezembe fogtam a jegyzetfüzetem és a tollamat.

Két órán keresztül rohangáltam felvenni a rendeléseket, aztán pedig kivinni az ételeket. Időm nem volt letörölni a homlokomon gyöngyöző izzadságcseppeket, ezért mikor megláttam, hogy az óra kettőt üt, a levegőmet kifújva vettem le a köténykémet. Megkönnyebbülve adtam vissza mindent Miram asszonynak és - mivel megint nem maradt időm - evés nélkül rohantam vissza a virágüzletbe.

Az ajtó feletti csengő, kis csilingeléssel jelezte az érkezésemet, azonban arra nem számítottam, hogy nem csak Yoongi lesz az üzletben. Taehyung azonnal rám kapta a fejét, miközben elmosolyodott. Azonban Yoongi csak unottan figyelt a pult mögül.

- Sziasztok - köszöntem kedvesen, amíg közelebb lépkedtem hozzájuk. - Végeztem odaát, szóval ha szeretnél mehetsz - fordultam Yoongi fele.

- Meg kell várnom anyámat, mert valamit akar. Szóval még maradok - mondta, miközben álmosan pislogott rám.

- Rendben - bólintottam. - És te mi járatban? - fordultam kíváncsian Taehyung fele.  

- Csak gondoltam meglátogatlak titeket - vont vállat mosolyogva. - És talán..megakartalak kérdezni, hogy mikor érsz rá arra a kávéra - vakarta meg a tarkóját zavartan.

- Vasárnap ráérek - mondtam kedvesen.

- Szuper - csillogó szemekkel nézett rám. - Tizenegykor a kávézó előtt?

Bólintottam egyet, miszerint beleegyezek a találkozóba. Egy röpke pillanatra Yoongi-ra néztem, aki szúrós tekintettel vizslatott kettőnket és nem igazán értettem mi baja van.
Úgy voltam vele, hogyha megakarja osztani velem, akkor megfogja. Nem erőltetek semmit, mielőtt leharapná a fejem. Hiszen megváltozott. Nem is hasonlított a régi énjére a morgós véneber stíluson kívűl.