A hold tánca

#2.#

Kokuto odament az egyik ajtóhoz. Amint kinyitotta, a lány hasbarúgta.
- Te kis...- kezdte Kokuto, de a kapucnis alak csöndre intette.
- Bocsájts meg barátomnak. Nem ismeri az illemet! Én Kuran Kaname vagyok. Elrablódat gondolom már ismered!- mondta.
- Ha megkérnélek menj ki a folyósóra!- kérte Kaname a lányt.
  A lány lassan kiment a szobából, majd szembevágta az ajtót Kanameval és elkezdett rohanni.
  - Nem túl okos dolog futni. Megsebesülhetsz. És nekem még szükségem van rád!- suttogta Kaname a lány fülébe, majd egyik kezével a száját, míg másik kezével a lány kezeit fogta le. Elrángadta egy szobába.
  - Érezd magad otthon. Legalábbis estig. Továbbállunk!- mondta a férfi és becsukta az ajtót.
  Hosszú percek múltak el. A lány csendben odament az ajtóhoz és kikémlelt a folyósóra. Senkit sem látott így elkezdte megkeresni a kijáratot. Hamarosan elért egy ajtóhoz. Ám mikor ki akarta nyitni egy kéz szorult a szájára.
- Nem meg mondtam? Nem túl okos dolog menekülni!- suttogta a lány fülébe Kaname és elvigyorodott.

FOLYTATÁSA.  KÖVETKEZIK...
:)