Ezután Kaname az ölébe vette a lányt. - Mától megvédelek. Az erődre szükségem van!- suttogta.
Másnap reggel Yuki egy szobában ébredt. Felöltözött, majd kisétált a folyósóra. - Hol lehet a konyha?- kérdezte magától. Benyitott az egyik szobába. A sötétítők el voltak húzva. A szobában félhomály uralkodott. A lány beljebb lépett. Ekkor az ajtó hirtelen bevágódott. Egy kéz megragadta a lány kezét és nekinyomta a falnak. - Ki engedte meg, hogy belépj ide?- kérdezte Kaname. - Bocsánat! Már megyek is!- dadogta a lány és ki akart menni a szobából, de Kaname elállta az útját. - Mától velem élsz. Szükségem van az erődre!- mondta a lánynak közönyösen. - De...izé...nekem... - Semmi de!- kiálltott rá Kaname.- Itt maradsz és kész. Vagy jobban szeretnél meghalni? Erre a lány megrázta a fejét. - A kezem. Ez fáj!- jajgatott, mikor észrevette, hogy Kaname egyre erősebben nyomja neki a falnak - És? Ám mielőtt a lány még bármit mondhatott volna, Kaname...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Miii?!- dadogta, mikor a fiú enyhített szorításán.- Te perverz földönkívüli! - Hogy mi...mi vagyok?- kérdezte csodálkozva Kaname. Ekkor a lánynak sikerült elöknie magától a fiút. Odarohant az ajtóhoz. Hiába rángatta, az ajtó nem nyílt ki. Kaname megállt a háta mögött. Figyelte hogyan szenved a lány az ajtóval. - Hm. Segítek. Gyere utánam!- mondta miután egy laza mozdulattal kinyitotta az ajtót.
