A hold tánca

#4.#

- Valahol...- de Kaname nem tudta befejezni a mondatot, mivel a háta mögött megjelent egy alak. Félrelökte az ajtóból Kanamet és berontott a szobába.
Szőke haja volt. Izmos teste és széles válla. Türkizkék szemeit a lányra szegezte. Látszott rajta, hogy akar valamit mondani, ám nem tudott hangot adni gondolatainak, mivel egy kéz hátulról megragadta a vállát.
Kaname volt az.
- Ki hívott ide téged?- kérdezte mérgesen az idegentől.
- Ugyan, ugyan. Mi ez a fogadtatás Kuran?- kérdezte a férfi gúnyos vigyorral az arcán. Kaname fagyos tekintettel viszonozta a vigyort.
- Azt kérdeztem mit keresel itt!!!- kérdezte most már még mérgesebben Kaname.
Kaname szemei vörösen izzodtak fel. Pár másodperc néma csönd után egy repedés hallatszott, majd nagy zörejjel betörtek az ablakok, ezernyi apró szilánkként szétterülve a padlón. A falon lévő kristálytükrön egy halyszálvékony repedés futott végig, majd pókhálószerűen szétszaladt a tükör felületén. A tükör darabjai csillogva hulltak le a padlóra. A kristálytükör meghasadt és darabjai aláhultak a pokolba, ahol dimenziókat pusztított el fekete lángokkal.
Kaname mérgesen tekintett az előtte álló férfira.
- Nyugalom Kuran!- suttogta nyugodtan a férfi.

FOLYTATÁSA.  KÖVETKEZIK...   :)