A hold tánca

#3.#

Kaname megragadta a lány kezét és maga után rángadta. Bevezette egy sötét szobába és lenyomta egy székbe, ezután ő is leült.
  - Bocsáss meg nekem!- mondta sóhajtva Kaname.
A lány nem válaszolt. Csendben figyelte a férfit.
  - Mi a neved?- kérdezte Kaname megtörve a pár perces néma csendet.
  - Cross Yuki.- jött a válasz.
  - Ezt már tudom. Kérlek érezd magad otthon...legalábbis ma estéig!- mondta Kaname, majd hozzátette.- Tovább állunk!- és kiment a szobából.
 
    " Mi a franc? Mit keresek én itt?!"- tette fel Yuki magának a kérdéseket.

Percekig néma csendben bámult maga elé, majd lassan föl állt és kiment a sötét szobából. Halkan ment végig a folyósón. Kereste a kiutat. Elért egy ajtóhoz. Minden bizonnyal az volt a kilyárat. Mikor kezét a kilincsre rakta, egy hang szólalt meg a háta mögött.
  - Nem mondtam? Kár menekülni!- suttogta Kaname.
  Yuki sikítani akart, ám Kaname befogta a száját.

  A lány egy nagy szobában találta magát. Az ablakokon besütött a nap. A szoba nagyságával, ódonságával úgy festett, mintha egy középkori vár lenne, modernebb verzióban. :)
  A lány odasétált az ajtóhoz. Lépéseket hallott a folyósóról. Gyorsan visszament az ágyhoz és leült a szélére. Kokuto nyitott be az ajtón.
  - Felébredtél?- kérdezte a lánytól.
  - Nem. Még mindig alszom. Alvajáró vagyok!- jött a válasz gúnyos hangon.
  - Te kis...!- közeledett a lány fele Kokuto.
  - Ne merj hozzáérni!- szólalt meg fenyegetően Kaname az ajtónak támaszkodva.
  - Hol vagyok?- kérdezte unottan Yuki.
  - Valahol...- de Kaname nem tudta befejezni, mivel...

FOLYTATÁSA  KÖVETKEZIK...   :)