A hold tánca

#17.#

- Hogy nekem ki vagy?- ismételte a lány.
Kaname mélyen a szemébe nézett.
- Válaszolj!- suttogta.
- Egy olyan személy ...- ám Yuki nem tudta befejezni, mivel valaki kopogtatott az ajtón.
Kaname elengedte a lányt.
- Itt tartózkodik Kuran Kaname?- kérdezte egy fekete kapucnis alak.
- Igen!- válaszolt a lány és a következő pillanatban a falnak csapódot.
- Még egyszer hozzá érsz megöllek!- szólalt meg Kaname.- Mit keresel itt?
- A tanács nyugtalankodik, hogy mikor ébreszted benne föl a vért. Úgy tűnik csak játszadozol vele. Èlvezed, mi? Végül is, a bátyját már megölted!- mondta vigyorogva az idegen.
- Mi...?- tápászkodott föl a lány.- Te...tetted?- kérdezte hitetlenkedve.
- Ja. A te drága Kuranod megölte a te hőn szeretett bátyuskádat, Cross Kaient!- válaszolt Kaname helyett az idegen.
- Te...tetted?- és a harag fölizzodt a lány szemében, majd kirohant a házból.
- Hé... Te kis!- és behúzott egyet az idegennek, majd kiment a házból.
Az idegen megvonta a vállát.
- Végül is. Mind kettő a kezünkre játszik. Igaz, Aron?- mondta halkan az idegen. Ekkor a háta mögött föltűnt egy alak. Magas, izmos férfi volt.
- Észrevettél. Ennyit a rejtőzködésről!- mondta vállát megvonva a férfi, vagyis Aron.
- A lányt keresed. Ugye?
- Természetes. Ha a vámpírok csak késlekednek, az annál jobb nekünk, démonoknak!- szólt Aron és elvigyorodott.