A hold tánca

#20.#

- Ébredj fel!- kiáltotta ismét Kaname. Ekkor a lény megindult feléje. Kaszáját megforgatta maga felett. A koponyák körülötte vad keringőbe kezdtek. És a lény rátámadt Kanamera. Élet-halál harcot vívtak.
Ám az utolsó pillanatban a föld remegni kezdett és két fénycsóva emelkedett ki a sötétség bugyrából.
- MEGÁLLNI!- hallatszott két erélyes hang.
- Nagyuram!- szólt Kaname és az idegen férfi.
Ekkor két villám nekicsapódott Ragnaroknak. A lény lassan köddévált, s mikor jelenléte teljesen eltűnt, a lány összeesett.
- Aron! Még is mi volt ez?!- kérdezte a rekettes hang a férfitől.
- Én magam sem tudom igazán!- jött a felelet.
Eközben Kaname is elbeszélgetett a másik hanggal.
- Nem tudom, hogy tudta fölszabadítania az erőt. Ez képtelenség, esetleg ha...- ám Kaname nem tudta befejezni mondandóját, mert fejét hírtelen az ég fele fordította, mely lassan repedezett. Majd a letört szilánkok lehulltak a földre. Ez addig folytatódott, míg keletkezett egy rés.
A résen egy hatalmas kéz nyúlt ki, és összeroppantotta az ég egy kis darabját. Ezután előtűnt egy hatalmas test, mely fekete fátyollal volt beborítva és arcát egy hatalmas fehér maszk borította.
- Ez mégis mi?- kérdezte Aron.
- A fene! Ők is eljöttek!- szólalt meg egyszerre a két hang.
Ekkor egy fehér toll ereszkedett el elöttük, és egy fehér szárnyú alak ereszkedett alá, hamarosan őt követve egy másik.
A két alak fenyegetően megállt.
- Söpredékek! Adjátok át a lányt!- szólalt meg egy vörös hajú alak, majd megállt másik két társa mellett.

Folytatása követjezik... :)

Bocsánat, hogy ilyen rövid lett a rész. Nem volt és most sincs nagyon időm írni. Gomenne!