- Miért kéne átadjam nektek?- kérdezte nyugodt hangon Kaname.- Ti, egyáltalán miért bukkantatok itt fel? Erre a vörös hajú fickó elmosolyodott. - Mit keresünk itt? Jókérdés. Add át azt a hordozót! MOST!- ordította a férfi. - Minek nektek a fekete vér? Ez a lány fontos nekem, nem hagyhatom, hogy ilyen szemetek kezéte kerüljön!- mondta Kaname. - Míly megható! Akkor halj meg!- suttogta a fickó, és egy fénnyalábot irányított Kanamera. A környéket füstfelhő borította be. Ám a füstben egy alak körvonalai jelentek meg. - Azt hiszed ennyivel megölhetsz? Tévedsz. Ígéretet tettem, mely éget, akár a tűz! Még megadom az esélyt, hogy elmenekülj!- mondta Kaname. A vörös hajú fickó elkezdett vicsorogni. - Még találkozunk. Ne hidd, hogy egy elveszett lélek ennyitől megijjed. Ackreed vagyok. Emlékezz a nevemre,s remegj ha meghallod!- mondta a vörös hajú férfi és társaival együtt eltűnt. - Kaname, hozd a hordozót!- adta ki a parancsot a mély hang.- Úgy látszik a démonok is eltűntek. A várba vidd!- s ezzel eltűnt.
Yuki egy szobában ébredt. Megérintette sajgó fejét. Majd lassan fölemelkedett, ám két kéz megragadta és visszanyomta az ágyra. - Maradj nyugton!- szólt Kaname. - Undorító vámpír!- nyöszörögte a lány.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Még egy ilyen kislány, és nem állok jót magamért!- súgta a lány fülébe Kaname. Erre Yuki megborzongott. - Ne merészelj hozzám érni!- suttogta ő is gyűlölettel teli hangon.
