- Tévedsz! A bátyád egy drachal volt!- kiáltotta Kaname. - Egyáltalán mi az a drachal? - Részben démon, részben vámpír. Egy részét hordozta a vérnek, ám a teste nem volt képes elviselni az erőt. Kétségbeesésében a sötétségbe zuhant és ki akarta robbantani a háborút!- folytatta Kaname. - De nem kellett volna megöld. Jó ember volt!- kiabált vissza Yuki. - NEM VOLT EMBER! HÁNYSZOR MONDJAM MÉG EL?! CSAK EGY FÉLKORCS FALYZAT VOLT! SE TÖBB, SE KEVESEBB!!!- ordította Kaname. Erre a lány megragadta a férfi gallérját.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Annak mondod aminek akarod. De én tudtam milyen valójában. Egy olyan személy volt, aki soha nem hazudott volna nekem. Nem úgy, mint te!- suttogta gyűlölettel teli hangon. Az utolsó mondat elhangoztával a férfi szemei kikerekedtek, ám még mielőtt bármit is mondhatott volna, egy hang szólalt meg a sikátorból és egy alak bontakozott ki a sötétségből. - Milyen meghatóak az ilyen veszekedések. És én díszpáholyból nézhetem végig. Csodás. Kár, hogy most közbe kell avatkoznom.- mondta az alak. - Ki a franc vagy?!- kérdezte komoran Kaname. Csakhogy az alak figyelmen kívűl hagyta és a lányhoz fordult. - Szóval te lennél az! A bátyád egy csodás személy volt. Kár érte. Viszont, ha továbbra is egy olyan alak mellett maradsz, mint Kuran, könnyen te is a bátyád sorsára juthatsz! BÍZZ BENNEM! GYERE HÁT VELEM ÉS ADD FAJTÁMNAK AZ ERŐD!!!- és kezét a lány fele nyújtotta. Ám a lány nem mozdult. Hamarosan fölemelte a fejét és elmosolyodott. - Miért kéne veled menjek? Azt sem tudom ki vagy. Másként meg, meg kéne bíznom bárkiben? CSAK AZ OSTOBÁK ALAPOZNAK A BIZALOMRA. A BIZALOMRA, MELYET NEHEZEN FÖLÉPÍTENEK ÉS PILLANATOK ALATT TÖNKRETESZNEK! NE NEVETTES! SENKIBEN SEM LEHET MEGBÍZNI, HISZ PILLANATOK ALATT HÁTBASZÚRNAK. NEM BÍZOK MEG SENKIBEN ÉS SEMMIBEN! ÍGY NEM TUDNAK MEGSEBEZNI. VISZONT... AZ JOBB LENNE.....ha mindenki meghalna!- fejete be csendesen a lány és feje oldalra billent. Ekkor egy fekete fény bontakozott ki és beborította az eget. Fekete lángok csaptak le a földre, ahol a lány állt. Yuki testét beborították a fekete lángok. Szemei fátyolosan meredtek a semmibe. Ekkor egy könnycsepp gördült le az arcán, egy fekete csíkot maga maga után hagyva a lány arcán. - Haljatok már meg. Mindenki és minden. PUSZTULJATOK!!!- kiálltotta és a lángok engedelmeskedtek parancsának. Összegyűltek egy nagy csomóba és egy kapucnis alak jelent meg. Kezében egy kaszát tartott. Körülötte ezüstszínű koponyák keringtek a halál zenéjére. A lény gyorsan megfordult és térdre ereszkedett Yuki előtt. - Végre találkozunk. Úrnőm!- mondta földöntúli hangon. - Mi aaa.....?- kezdte a korábbi alak. - A lélekölő. Szóval a vérhordozó ezt a lényt tudja irányítani!- mondta hangosan Kaname.- Yuki TÉRJ MÁR MAGADHOZ!- ordította a lánynak. Viszont ekkor a lény megfordult és Kanamera nézett. - Hogy mered ilyen közvetlenül megszólítani az úrnőm, vámpírfattyú? Míg szépen mondom, a démonnnal együtt hagyjátok el ezt a helyet! Ezt én mondom, a lélekölő, Ragnarok!- mondta fenyegetően a lény, vagyis Ragnarok.
