Shitty things (BTS Jin ff) (Chapter 2 Suga ff) {Átírás alatt}

A balkon fogságában

Joo Hyukkal végül a balkonon tértünk magunkhoz, ahova kétség kívül Jong Suk zárt minket ki. Kómás tekintetünk összeakadt a fiúval, aki csak egy szál szlipiben tápázkodott fel, velem ellentétes irányban. Kigúvadt szemekkel takargattam arcomat tenyereimmel, persze úgy hogy széttárt ujjaimon keresztül tökéletes kilátásom nyíljon a formás idomaira, továbbra is. Mázli, hogy a vámpírok nem vörösödnek el ilyen szituációban se, mert bizony emberként, már szénné égtem volna zavaromban. 

- Ezt a fajta ébresztőt bevezethetnénk minden nap. -próbáltam lekaparni perverz tekintetem, sikertelenül-

- Engedjetek be! A szüzességem forog kockán! -rimánkodott, miközben püfölte az üvegajtót-

- Ne idegeskedj, az első tíz centi után ígérem a mennyországba fogod magad érezni. -dörzsölgettem nemlétező szakállam-

- Hyung, ennek szerszáma van! Ments meg! -kaparta továbbra is a bejáratot-

- Hmm... Miért van rajtam a pszichopata nadrágja? -tűnődtem el-

- Szóval nem én vagyok az első áldozatod? -takarta el mellkasát-

- Kicsi fiú, ez a néni itt tíz év letöltendőt kapott sorozaterőszakolóként. -kacsintottam rá-

- Le ne vedd! Hallod? Hagyd magadon! Eomma! -siránkozott csukott szemekkel, mikor a kezébe nyomtam skizofrén barátja ruhaneműjét- 

Nagy nehezen visszaömelte tekintetét irányomba, mikor én békejelet formázva ujjaimmal ragadtam meg a korlátot, majd keltem fel a földről. Mikor mondtam, hogy a saját gatyám nincs rajtam?
Bekukucskáltam a korom sötét szobába, ahol egy lélek sem volt jelen. Szörnyűlködve tapasztaltam, hogy tulajdonképpen még csak nem is a saját szobámba pillantottam be, hanem a legfelső, hetedik emeleti helyiségek egyikébe, ahol Jin barátaival szokta múlatni az időt. Ezelőtt még nem jártam ott bent, mivel túl veszélyes lett volna emberként, de szimpatizálva fürkésztem tovább a terepet. Mindenhol szanaszétt heverő szennyeshalmok diszítették a lakást, palackok az asztalon, mellette és összegezve a szoba minden egyes szegletében. Egy, a sarokban elhelyezett lámpa, szikszalaggal volt rögzítve, ahogy a konyhapulton heverő bögre is. A fal bizonyára egy művész keze által lett agyonmázolva, különböző állatokkal és más felismerhetetlen teremtményekkel. Még egy sátor is helyet kapott a retekhalom közepén, bár elég indokolatlan, de legalább közelebb hoz a természethez. 
Minden tekintetben az álomszobám volt. A miénk is valahogy így nézne ki, ha Jin nem hordana le folyton, mikor véletlen hagyok valamit a mosdóban. Sokszor rosszabb, mintha az anyámmal osztoznék egy helyiségen. Meglát egy lehullott hajszálat, ő meg majdhogynem felnyalattatja velem a padlót. Szomorú és kegyetlen sors az enyém. Mikor azt hinné az "ember", hogy végre elszabadul otthonról és övé a világ, akkor megismer egy Rózsaszín hercegnőt, aki rabszolgahajcsárként utasítgatja. 
Letöröltem a képzeletbeli könnycseppeket az arcomról, majd a korláton át bámészkodó playboy felé fordultam. 

- Esélytelen, túl magasan van. Ezen a a vámpír regeneráció se segít. -biggyesztette le szája szélét- A képességem meg egyenesen felesleges ilyenkor. -rázta a fejét-

- Igaz is, időnk annyi, mint a tenger. Eddig nemtudtam ezek létezéséről, szóval beavathatnál a szúnyog lét rejtelmeibe. -ültem le, háttal a falnak-

- Oké, jobban hangzik, minthogy anális úton haljak meg. -foglalt helyet mellettem- Ez tulajdonképpen egy adottság, mely az évek során fejlődik ki. Vannak akik ezzel születnek, és vannak akik egy idő után sajátítják csak el. Alig találni két ugyanolyan képességet, így mindenki a maga módján különleges. Az enyém például az, hogy vízben sokkal gyorsabb vagyok és akár tizenkét óráig is kibírom levegő nélkül. 

- Ez király, de ebben az esetben annyit ér, mint a szarnak egy pofon. -vontam meg vállaim-