Shitty things (BTS Jin ff) (Chapter 2 Suga ff) {Átírás alatt}

Átváltozás

Lassan egy hónapja vagyok eme rettenetes vámpír iskola foglya. Ahogy a többi társam is, én is folyamatos kritizálásoknak vagyunk kitéve, melyek ignorálásának ezidő alatt  mestere lettem. A hatásomra, felbuzdítva a népet, végre az emberek is kezdtek kiállni magukért. Ezzel együtt az ebédszüneteim is felhőtlenül teletek végre, és jópár barátot is szereztem. Ezért néhányan, amolyan törvényen kívüli vezérüknek tartanak, pedig én tulajdonképpen csak egy lusta és nem törődöm ember vagyok, szégyen és félelemérzet nélkül. Ezáltal a vérszívók céltáblájaként ismernek a környezetemben. Most is épp pár íjász közeledik felém, természetesen nem béke kötés miatt.

Furcsa mód ezúttal egy halom szúnyoglány szemelt ki magának. Voltam már ebben a helyetben párszor, így ezúttal se okozott nehézséget tojáshalommal a fejemen, csurom vizesen az órára slattyogni. Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy legalább nekik is szagolni kell a zamatom, így tulajdonképpen saját maguknak tesznek kersztbe. 

- Már megint? Tiszta pazarlás... Ebből már tíz reggelit süthettem volna neked. -rázta a fejét Jin, viszonylag hozzászokva a helyzethez-
- Én is ezt mondtam nekik a harmadik tojásnál, de végül odáig fajult, hogy egy egész dobozzal hajítottak rám... -tartottunk öt perces néma csendet az elhúnyt tojások tiszteletére- Viszont a jóhír, hogy a lányok némileg gyengédebben bántak velem. -mosolyodtam el-
- Vagy csak te szoksz hozzá egyre jobban... -sóhajtott egy nagyot, majd kezdődött a tanítás-

...

Ebédszünetben éppen a fűnyírási technikáimat osztottam meg a körülöttem lévőkkel, amikor a számhoz emelve az ételt, elviselhetetlen rosszullét kapott el. Azonnal kifutottam a mosdóba, tudván, hogy az egész ebédemnek lőttek. 

A WC karimáján támaszkodva tudtam miért történik. Ahogy az orvos megjósolta egyre gyakrabban kap el az undor az emberi ételtől, s a minap már a metszőfogaim is egészen előjöttek. Eddig még elég jól bírom rejtegetni, de érzem, hogy egyre kevesebb időm maradt emberként. Rácsaptam az ülőkére, majd megmosva az arcom, a mosdó fölötti tükörbe nézve elborzadtam a látványtól. Vérvörösen izzottak a szemeim, a bőröm hófehér volt, fekete mintákkal a nyakam körül, s a fogaim akár a vérszívóké. Akkor tudtam, hogy lőttek a tippelt egy évnek. 

Három óra WC fülképen töltött idő alatt, amíg teljesen visszaváltoztam, nem tudtam mást tenni csak fapofával számoltam az eltelt perceket. Eddig még egyszer sem történt meg, hogy teljesen átváltoztam volna, így kisebb sokként ért az első alkalmam. 

Ezentúl óvatosabbnak kell lennem, mint valaha.

Nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet egyből az osztályterembe rohanni, így inkább elindultam a nővérhez, pihenés reményében. Mielőtt benyitottam volna az ajtón, a nővér hangját hallottam meg. Egy fiú diákkal beszélgetett, akinek összetéveszthetetlenül ismertem fel a hangját. Jin volt az.

- Szóval nem vett észre semmi furcsát Chang Min kisasszonnyal kapcsolatban? -kérdezte érdes hangján a nővér-
- Nem hölgyem, semmi különöset. -válaszolt egyértelműen-
- Mostanában sokszor jár ide, és nagyon sápadtnak látszik. Kértem engedélyt az igazgatótól, hogy ha következőleg megjelenik itt vizsgálhassam meg a vérét, így kiderül, ha valami komoly baja van. -mondta aggódóan-

Lemerevedtem a kilincset szorongatva, majd lépteket hallva azonnal sarkon fordultam, mire Jin kilépett az ajtón. 

- Hallottad? -kérdezte gyanakodva-
- Csak erre jártam. Tudod, hogy soha nem figyelem ki miről beszélget... -hajtottam le fejem, majd tovább haladtam-