Shitty things (BTS Jin ff) (Chapter 2 Suga ff) {Átírás alatt}

Tiltott szórakozás

- Minie~, merre vannak a ruháim és a törölközők? -szólalt ki a fürdőből Jin, nyájasan-

- Pont az enyém mellett kempingeznek, Jinie~. -utánoztam őt, az ajtónak dőlve-

- És hol van ez a táborhe~ly? -folytatta a színjátékot-

- A konyhalinka alatt. Ha jól érzem, most éppen ketchup és mustár medencézés folyik. -szaglásztam bele a levegőbe, cseppen sem diszkréten-

- Te kidobtad őket a kukába? -üvöltözött dühösen a túloldalról-

- Ó, de még mennyire, hogy igen! Sőt, mivel nem sietted el a tisztálkodást, a többi ruhádról is volt időm gondoskodni. -nevettem fel ördögien-

Nos, igen. A tegnapi nap után, a magamba fordulás és a nyafogás helyett, inkább a bosszún törtem a buksimat. Bár félek, ha már a kezdeteknél ennyire élvezem, akkor mi lesz később... Mindenesetre, nem én fogok tőle szenvedni, szóval rá se ránts! 

Mivel jól tudtam, hogy az egyetlen esélye az én ruháimat felkapni és ide rohanni, a következő tervem gyorsan meg is valósult. Életvidáman, dalolászva erősítettem az átlátszó ragasztót az ajtó keret két szélére. Minden elvárásomat felülmúlva esett hanyatt a padlón. Meg is sajnáltam volna, ha nem lenne ott, az a bizonyos tegnapi incidens. Démoni vigyorral foglaltam helyet, s agytekervényeimet tornáztattam a harmadik szivatásért. 

Végül elég ósdin, csak eljátszottam hogy terrorizál és nemes egyszerűséggel ráfogtam, a magam által előidézett esést, a székemmel. Így suli után vár még rá egy kis büntetőtermi szórakozás.

- Sajnálom, rendben?! Meddig tervezel még kínozni?! -akadt ki a csengő hallatán-

- Hmm... Amíg meg nem nyugszik törékeny kis lelkem. -fektettem tenyeremet szívemre-

- Muszáj ilyen gyerekes módon irritálnod? -vetette rám lenéző tekintetét-

- Miért kérded, ha amúgy is tudod a választ? -húztam fel szemöldököm féloldalra-

Ellógva az órákat, kiültem a tetőtérre, mivel az idő kellemesen borongós volt. Dörgött az ég, s a szél kegyetlen süvítése lehűtötte indulataimat. Talán kisgyerek módjára viselkedtem, de könnyebb, mint a szemébe vágni az igazságot. Amikor belém mélyesztette a fogait, már biztos voltam benne, hogy csak barátként tekint rám. Tegnap viszont megdőlt az elméletem és újra csak szobatársak maradtunk. Persze tudom, hogy nem kötelessége kedvelnie engem, de makacs vagyok, így inkább rajta verem le a tévedésemből származó haragom. Ha nem osztoznánk egész nap egy helyiségen, gondolkodás nélkül elmondanám neki, amit érzek. Viszont, így hogy minden nap összefutok vele, nem szerencsés az őszinteségre alapoznom.

- Miért lógatod az orrod, hisz az előbb még  madarat lehetett volna veled fogatni. -ült le mellém Jong Suk-

- Skizo... Szerinted bevalljam? -bámészkodtam a távolba-

- Nálam nem vált be, de hajrá. -biggyeszette le száját érdektelenül-

- Hazudhattál is volna...azért kösz! -ráztam meg fejemet, tanácstalanul-

Még egy rövid ideig élveztük a símogató, bár erőteljes széllökéseket. Azt hiszem, ez is változott, mióta szúnyogkaját kívánok. Nem is olyan régen még azt a tipikus tavaszi, napsütéses, de nem túl agyhártya olvasztó időt szerettem, ma pedig ki se merek nézni az ablakon, ha ilyet látok. A fák, cseppet nedves levelei cikáztak el mellettünk, s ezt követte egy hirtelen égszakadás, mely amilyen gyorsan jött, olyan erőszakos is volt. A pár másodperc alatt, míg beértünk az eső elől, csurom vizesre áztunk. Egymásra tekintettünk Sukievel és, mintha összebeszéltünk volna, ugyan az az egy mondat hagyta el a szánkat.