Shitty things (BTS Jin ff) (Chapter 2 Suga ff) {Átírás alatt}

A titok

Résnyire nyitva szemeimet, nyöszörögtem a pihepuha ágy párnái közt, a Nap sugaraitól mentes szoba egyik félreeső szegletében . Ledörzsölve pilláimról a csillámport, fedeztem fel testem cseppet erotikus helyzetét. A karó helyett ma Jin édesen szundikáló arca fogadott. Úgy tűnt egész este úgy szorongattam, akár egy plüssmacit. Jobb kezem a feje alatt ékeskedett, lábaink pedig összegabalyodva tették lehetetlenné kiszabadulásom. Orcája fehér, szinte a vakolatot imitálja , s szempillái csábítóbbak az enyémnél. Amikor ily gyámoltalan, úgy fest akárcsak egy kisgyermek, aki törődésre vágyik. 

Derűs tekintetem szobatársamra szegezve, próbáltam meg kikászálódni kínos pozitúránk láncai közül. Hozzávetőlegesen úgy mutathattunk, mintha aberrált fantáziavilágom erőszaktételre kényszerítene, mivel tornászgyakorlatom közepette, oldalára fordítva kerekedtem fölé. Miután végeztem a művelettel, négykézláb hátrálni kezdtem. Ámbár nem is velem történt volna az eset, ha félresiklás s felfordulás hiányába illan el a szituáció milyensége. Fülsüketítő dörömbölés zavarta meg haditervem kifogástalan végrehajtását, amire Jin értelemszerűen rögvest felriadt. 

- ....-nyeltem gigantikusat- Esküszöm a látszat ellenére, csupán gondolatban tapiztalak! -vágtam egyből a közepébe- 
- Bejövünk! -kiáltott pár ismerős hang, a nyitva felejtett ajtó másik oldaláról-

Éppen szöcske ábrázattal sikamlottam volna ki a körülmények martalékából, mire Jin magához ragadt, s rutinosan ugyan ebben a másodpercben fölém is vágta a takarót, majd a hangulat kedvéért egy plüssállatját. Jéghideg testén biztosra veszem egyből észlelte, hogy az enyém gyufavég módjára lángolt nyughatatlanul.

Hívatlan vendégeink azonnal beviharoztak, én pedig  igyekeztem képességeimhez mérten, minél halkabban s ritkábban kapkodni a levegőt. Még mindig alig hiszem el, hogy nem figyeltek fel a barátjuk felett ékeskedő emberi alakzatra.

A régi hiedelmekkel ellentétben, a vámpírok is rendelkeznek szívveréssel, azonban funkcionálásukra tetemesen alacsonyabb színvonal jellemző. 

Szerencsémre Jin megkönyörült lelkemen, s szélsebesen rázta le falkáját. Amint átlépték a küszöböt, mint nikkelbolha ugrottam ki az ágyból, majd rohantam be őrült iramban a fürdőbe. 

- Miért reagálsz mindig eképp, akárhányszor megérintelek? - szólalt fel az ajtóhoz tapadva, bűntudattal hanglejtésében- Ennyire iszonyatos lennék? -csuklott meg a végénél-
- Előtted már pirongani se szabad, drámai következtetések nélkül? -nyitottam szándékosan képének-
- ... Talán... te... érzel irántam valamit? -tekintett utánam letaglózottan- 
- Már csak az hiányzik... Hogyan reagálnál, ha felcserélődnének a szerepeink, én meg random piócaként cuppannék a nyakadra, majd magamhoz ölelnélek, miközben a haverokkal társalgok? -hadartam dühöngve-
-  Valószínűleg arra következtetnék, hogy a véremre pályázol. A másodikon pedig örömkönnyeket hullajtanék, amiért végre barátokra találtál. -ábrándozott elmélyedve-
- Úgy látom percről percre szakavatottabb leszel provokálódás terén. -fintorogtam sértődötten-   Gyerünk reggelizni, ma készítsük el egymáséit!  -indultam meg boldogan dalolászva a konyha felé-
- Hiszen az enyémet csupán ki kell venni a hűtőből. -ráncolta össze szemöldökét kételkedve-
- Pontosan, fogyaszd egészséggel! -adtam ki a teli palackot- 
- Öröm veled társalogni... -sóhajtott fel, miközben magára öltötte szokásos rózsaszín kötényét-

*** 

Egykettőre elsurrant a hét vállaim felett, így eljött az áhított pillanat, mikor is szombaton szabadon törhettem ki béklyóim alól, s pihenhettem ki otthonom kényelmében a megannyi fáradalmat. Ám különös módon, korábbi kitörő lelkesedésem ellenére, megérkeztemkor mégis ajkaimra szorultak a szavak. Csakhogy, az ebéd fogyasztása közbeni csendet, anya kéretlen felszólalása zúzta porrá.