Ismerem, vagy mégsem?

4. rész

...odarohantam hozzá és megoleltem.
-Hát te mit keresel itt?
-El kellet kisernem az ocsemet, mer anyámnak közbe jött valami.
-Es miért nem szóltál? Lehoztunk volna.
-Miután mondtad hogy jöttök azután tudam meg de mivel fel 11 volt ezért inkább nem zaklatalak.
-Ahhjj pedig elhoztunk volna.
-Mostmar mindegy.
-Amúgy bejosz?-kerdeztem.
-Nem az ocsemet kell kisernem, de most fogunk menni kajálni, jöhetnél velünk.
-Oksi! Szólok Gerynek.-berohantam és megkerestem Geryt.
-Geryyy elmentem kajálni.
-Ööö nem menj már itt a kaja.-mutatott az asztalra.
-Akkor kiviszem. Páá!-es azzal lendülettel mentem is ki már a kajammal.
-Miaz?
-Te meg Benii...
-Nem, nem és nem.
-De hát olyan cukin néz rád.-nezett kiskutyaszemekkel.
-Ha kiertunk elmeselek valamit, csak menjünk már.-mondtam majd odamentem Mátéhoz.
-Szia.-simogattam meg a fejét. Ő csak rammosolygott majd odament Ábelhez. Én mentem vele és ha már ottvoltam kértem tőle aláírást és képet.
-Ööömm, Dominika-szolt utánam-meg tudnád adni a számod?-kerdezte és még csak dobbenten elkezdtem neki mondani a számom. Zoé után rohantam.
-Mit akart?-kerdezte.
-A számom.
-Oooo.-mondta elég furcsán.