Utállak de szeretlek! [1.-2. rész] *ÁTÍRÁS ALATT*

1.14

-Ez most komoly?-néztem a lányra aki az italokat hozta.

-Csitt.Éppen ezzel a helyes fiúval beszélek!-intett le mire több vendég is csúnyán nézett rá.

Felálltam és oda khm...botladoztam a kasszához.
A férfi felnézett és ráncba szaladt szemöldöke.

-Uram,vagy felszólítja az alkalmazottját,hogy tegye a dolgát és ne a randi partneremre tapadjon mint a kosz azt megköszönném.Vagy adja a panaszkönyvet!-álltam mérgesen a pult előtt.

-Bocsánat a kellemetlenséget miatt.Azonnal intézkedem.-sietett asztalunkhoz.

XXXX

Végül kisebb veszekedéssel ugyan de minden megoldódott.
Most pedig egy duci,alacsony lány áll az asztalunk mellett és veszi fel a rendelésünk.

-Akkor egy bőségtál,egy rostonsült csirkemell négy sajt szósszal és jázmin rizzsel,kettő paradicsom saláta,egy gyümölcs kehely,egy fagylalt kehely és kettő kóla?

-Igen!-bólintottam.

-Rendben,nem sokárra hozzuk!-sietett el.

-Meg fogod enni a bőségtálat?-nevett Jamie.

-Persze!Nekem a négy sajt szósz nem ízlett!

-Voltál már itt?

-Igen.Néhányszor.-igazítottam meg ruhám.Tulajdonképpen törzsvendégek vagyunk itt.

-Értem.Köszi!-nézett egy igen dekoratív lány felé aki az a kólákat hozta ki.

-Mindjárt hozzuk az többit is!-sietett el.

XXXX

Az utolsó falatokkal küszködök mikor Jamie zavartan megszólal.

-A hétvégén költözünk vissza magunkhoz!-kezemben megállt a villa.Mikor már éppen kezdünk jóba lenni akkor mennek el.-Mi ez a tekintet?-fogja meg kezem.

-Ömm...jó!Erre nem nagyon tudok mit mondani!Haza költöztök,ez természetes!-vonom meg vállam és kifújom magam.-Nem megy!Egy falattal nem tudok többet enni!-fogom hasam.

-Mondtam,hogy nem fogod megenni!-vigyorgott Jamie mire annyira felhergeltem maga,hogy neki álltam és benyomtam az utolsó három falatot is.

-Mondtam,hogy menni fog!-motyogtam fájdalmas arccal.

-Nem tudsz veszteni!-fonta össze kezeit mellkasa előtt.

-Mióta boxolok csak azóta van így.-vonok vállat.

-Vagyis?

-Tízéve.Az edzőm sose engedte,hogy vesztesen kerüljek ki valamiből és ez benne van minden pillanatban.

XXXX

Ezek után már csak fizettünk és sétáltunk miközben beszélgettünk.

-Várj!-álltam meg és vettem le azt a förmedvény cipőt amit anya adott.Az elmondása szerint "csak" tízenöt centi a tűsarka.-Na így már jobb.-sóhajtottam megkönnyebbülve.

-Komolyan mezítláb akarsz sétálni?

-Akár haza is sétálok így.Volt már rá példa.-vigyorogtam.Erre inkább csak legyintett,de nem hagyta nyugodni.

-Kavicsokon fogunk sétálni!

-Stimulálja a talpban lévő idegszálakat.

-Meleg az aszfalt!

-Létezik az árnyék.Ne próbálkozz tovább,mindenre tudok választ adni!-néztem rá unottan.-Egészséges mezítláb sétálni és bőrkeményedése se lesz az embernek.-vontam vállat.Csak legyintett és témát váltott.