Utállak de szeretlek! [1.-2. rész] *ÁTÍRÁS ALATT*

2.10

Újabb hetek teltek el és boldogan jelentem, hogy a terhesség felén túl vagyok komplikációk nélkül. Ryannel is egyre jobb a kapcsolatom és Luna fel lett jelentve. Igaz ezzel Ryant is bíróság elé fogják állítani, de enyhítő körülmény, hogy mindent saját magától bevallott. A kórházba még mindig bejárok, de egyre jobban kacsingatok a színészet felé, vagyis hogy pontosítsak, csak az után szeretnék ezzel jobban foglalkozni miután a babám óvodás lesz és akkor is inkább a háttérben szeretnék mozogni.

-Hogy van az én két szerelmem?-jött be a konyhába Ryan, arcán egy nagy mosoly kíséretében.

-Kiválóan vagyunk.-kevertem meg a paradicsom levest.-Hogy ment az állás interjú?-kérdeztem miután egy hosszú csókot váltottunk.

-Az igazat mondjam vagy azt amit hallani akarsz?-húzta el a száját és nagyot sóhajtott.-Az a paraszt, bár lehet pont nekem nem kéne jelzőket használnom.-végül csak megrázta a fejét.-Csak azért nem vett fel mert a tetoválások átlátszottak az ingemen. Hiába mondtam, hogy ez a vallásosságból adódott, akkor is nemet mondott!-túrt a hajába.-De miattatok nem szabad feladnom!-újra széles mosolyra húzta ajkait és a pocakom megcirógatta.

-Magad miatt sem szabad. Elsősorban magadért keresed a pénzt, csak aztán jön a többi.-kevergettem tovább a levest aztán a pocakom símogatva ültem le a konyhába bekészített székre, mert ahogy növöget a baba úgy tudok egyre kevesebbet állni. Mostanában néha megfeszül a baba és nem tudom miért lehet. Az orvos azt mondta, hogy minden rendben és vitamin hiányunk sincs.-Jól van pici!-suttogtam. Ilyenkor lenne jó, ha már itt lenne a kezembe, mert így semmit nem tudok tenni érte.

-Minden rendben?-guggolt elém és kezeit térdeimre tette.

-Persze, csak néha merev lesz és olyenkor lesz jobb ha leülök.-mosolyogtam rá.-Mi lenne, ha evés után megnéznénk egy filmet?-símogattam meg az arcát mosolyogva.

-Jó ötlet!-kiáltott fel és rögtön fel is pattant a guggolásból.-Mikor is lesz vacsora?-nézett le rám aztán neki is kezdett teríteni, ezt pedig csak nevetve figyeltem. Nagyon próbálkozik, hogy a kedvembe járjon és láthassam, hogy tud ő változni is.

-Már csak egy rottyanás és kész!-kevertem meg újra a levest és zártam el a gázt.-Kész!-nyúltam a tányérok után amit a pultra tett le, de elcsapta a kezem.

-Az én köröm jön ma. Csak ülj le és pihenj. Ma mosogatok én.-tette elém és maga él a levest miután a helyemre tessékelt.

-Miért vagy ma ilyen?-kavargattam a gőzölgő vacsorát a tányéromban és összevont szemekkel néztem ahogy kanalazza magába az ő részét.-Meg fog fájdulni a gyomrod.

-Az lesz ma a legkisebb gondom.-tette le a kanalát és rámnézett.-Elmondom, hogy miért lettem ilyen.-nem értettem mire utal, meg is akartam kérdezni de leintett.-2009-ben az iraki háborúban hatalmas csapást mértek a rejtekhelyükre én pedig rettenetesen megijedtem, akkor fogtam fel, hogy bármikor meghalhatok, én pedig nem akartam itt hagyni a feleségem, vagyis akkor még csak barátnőm. Menekültünk, illetve ezt akkor még senki nem mondta így ki. Mindenhol az volt, hogy hősiesen visszatámadtunk, de nem így volt. Gyáva voltam és mikor szembe jött velem egy férfi aki fegyvert fogott rám a legjobb barátom rántottam magam elé.-remegő kezeit az asztal alá tette, gyanítom azért, hogy én ne láthassam.-Szinte szitává lőtte őt a férfi, én pedig aztán a férfit. A barátom végül a földön fekve nézett rám és utolsó szavai is azok voltak, hogy nem haragszik, csak mentsem meg a többieket. Én pedig akkor gondolkodás nélkül hátra hagytam, pedig lehet, hogy megmenthettem volna.-arcát dörzsölte meg.-Mikor aztán már csak egy maroknyian maradtuk abból a házból és azt hittük, hogy vége, mert elült minden...aha aztán jött csak a meglepetés. Egy fiú közüllünk besúgó volt és nekem támadt, belelőtt a hátamba...-és ennél a pontnál csordultak ki a könnyeim.-Akkor eltört a gerincem, két csavarral rögzítették a csigolyáimat és égi csodának gondolták az orvosok, hogy semmi más belsősérülésem nem lett, miután a többiek lelőtték őt, engem pedig sikeresen eljuttattak egy kórházba és ezzel egy csapásra véget ért a katonai pályafutásom. Az orvosok akkor az  javasolták miután újra lábra tudtam állni, hogy legyek biztonsági őr amit annyira megszerettem, hogy az egész életem erre tettem fel, csak egy komolyabb szinten végül, és ez alapozta meg a mostani énem, amit mára már én sem ismerek.-sóhajtott egyet.-Tudtam dolgozni de folyamatosan fájdalomcsillapítókat kellett szednem, az elmúlt években már napi kettőt és szégyelltem, ezért is titkoltam ezt idáig. Ingerlékeny voltam, és tudom, hogy sokakat megbántottam. Az orvosok azt mondják, akiket állandó fájdalom kínoz, gyakran a környezetükben lévőket bántják meg. Sajnos, velem is ez történt – mondta Ryan és pár könnyét ő is letörölte. – Döntöttem, lépnem kell! Fájdalom nélkül, önfeledten akarok élni. Szeretnék újra életvidám lenni, szeretnék jobb pár és apa lenni, erre vágyom. Ha a feleségem ezt nem is tapasztalhatta meg, neked szeretném megmutatni, hogy milyen voltam rég. Aki ilyen súlyos problémával él együtt, az nemhogy mással foglalkozni nem tud, hanem megkeseredik, én pedig nem akarok idáig eljutni. Céljaim vannak, segíteni akarok még sok embernek. Hiányoznak a barátaim, a közös bandázás, a zene és az a hangulat, ami egy-egy buliban volt. Újra a régi akarok lenni és éppen ezért még egyszer meg akarom műttettni magam, hogy ne legyenek fájdalmaim és tudjam élni, a haverokkal lenni és a babánkkal játszani állandó rosszkedv vagy leszedáltság nélkül. Hihetetlen, de túl a harmincon is csak arra vágyom, hogy valaki támogasson és segítsen. A depresszióm a kezdeti sokktól alakult ki az évek alatt, ebben te segítettél a hetekben, de neked a terhességedre is kell koncentrálnod.-mosolygott rám, én pedig zokogtam.-Én csak azt kérem, hogy szeress és fogadd el, hogy szeretnék teljesértékű ember lenni.-állt fel és engem is felhúzott.-A cégigazgató mikor elküldött azt mondta "Saját maga előtt se titkolja, hogy nagy bajok vannak az életében amiktől, ha nem szabadul meg, nem tud tisztalappal indítani. És újmunkahelyet az emberek csakis azért keresnek, hogy leszámoljanak a múltjukkal és mosolyogva fogadják a jövőt. Ha ez Önnek sikerülni fog jöjjön vissza, és lehet, hogy még a tetoválások fölött is szemet hunyok. Jó munkaerőnek tűnik, olyannak akinek látatlanban is adok egy esélyt. Ne kelljen megbánnom!"-homlokon puszilt a mondadója végén.-Azok amik pedig utána történtek...azokat ismered. Szóval ennyi.-zavartan pilkantott le rám és a mondadója vége elég zavaros is lett, de mindent tökéletesen értettem belőle és könnyezve ugyan, de mosolygva bólintottam egyet.

-Mindenben támogatlak Ryan. Szeretlek és ezen semmi nem fog változtatni. Ha megműtteted a gerinced, ha nem, ha keresel egy szakembert, ha nem. Bármi is legyen a döntésed és támogatlak majd.-öleltem át és a fülébe suttogtam.-És Bellamy is hamarosan itt lesz neked.-végül a fültövét pusziltam meg.

Végre bevallotta, hogy mik az érzései és tudom, hogy a neheze még csak most fog jönni, de állunk elébe.

Nahát itt is vagyok röpke ezer év után egy résszel és ha eddig azt hittétek, hogy leülőben a könyv....eddig pihi volt, majd ebben az utolsó néhány részben indul be majd igazán.
Azt nem tudom megmondani, hogy mikor jön majd a következő rész, de az tuti, hogy nem kell majd rá újabb három hónapot várni.

BogiB