Utállak de szeretlek! [1.-2. rész] *ÁTÍRÁS ALATT*

2.5

<< LILY >>

Ryan mellett sokkal jobban érzem magam,mint Jamie mellett.
Annak ellenére,hogy hivatalosan Jamie párja vagyok az nem rettenti el attól,hogy a háza négy fala között a szeretőm legyen.
Helytelen?Lehet.
Titkolózom?Abszulút.
Élvezem?Naná!

-Kicsim!-símogatta oldalam Ryan miközben szendvicseket csináltam.-Mikor hagyod már ott azt a vézna nyikhajt?-suttogta és állát a fejtetőmön nyugtatta.
Szembe fordított magával és bánatosan csillogó szemekkel nézett rám.

-Nem szeretnék már Jamievel lenni.Veled szeretnék lenni.De még legalább egy hónap kell hozzá.

-Az még nagyon sok idő!

-Akkor addig énekelj nekem valami,kérlek!-néztem rá fel.

-Még kérned sem kell Kicsim!-és belekezdett valami számomra ismeretlen dalba.

-Annyira jól érzem magam így.A karodban.-sóhajtottam és úgy bújtam ölelésébe,mint egy fázós kiscica a meleg pokróc alá.-Ha lehetne csak itt lennék!-tettem a mosogatógépbe a kést és tettem vissza a hűtőbe a vajat és a sonkát.

-Nézünk valami filmet?-veti fel ötletként miután abba hagyta a dúdolászást.

-Nincs ellenvetésem ez ellen.-haraptam szendvicsembe és néztem ahogy beugrál (lélekben még csak egy nagy gyerek) és elkezd keresgélni a pendriveon lévő filmek között.

-Ömm...A romok?-néz rám mint egy kisfiú az anyjára az édességboltban.

-Legyen...-sóhajtom.Ha nemet mondok nem kapok jutalmat.-De ha nem tudok majd aludni a te lelkeden szárad!-rázom ujjam.

-Egy.Estére nem terveztem alvást.Kettő.Egy ilyen férfi mint amilyen én vagyok,az a széltől is megvédene ha veszélyes lenne számodra.-feszíti be bicepszét.Áhh...nem egós a drága.

-Pedig sajnos aludni fogunk.Nekem holnap munka és Jamie-hez is be kell néznem.-húzom szám.Már esküszöm úgy megyek hozzá be a boltba,vagy a közös házunkba,mintha foghúzásra mennék.És ez valahol el is keserít.Végre együtt vagyunk és kiderül,hogy az élet nem közös sorsot szánt nekünk.Csak szegény eddig is szeretett és most is meg van veszve értem.Melyik a rosszabb,ha még húzom az agyát vagy kerek perec lezárom?Felnőttekként kéne megbeszélnünk ezt.

-Ugye tudod,hogy rohamosan közeleg a tűrőhatárunk és nem akarsz két dühös férfi közé szorulni.

-Az nem úgy van hogy két szék közé esni?-vonom fel jobb szemüldököm mire barna szemeiben a düh eddig ismeretlen lángja lobban fel.-Nyugi édes.Holnap megbeszélem vele.Felnőttek módjára.-ölelem át mellkasát.

XXXX

-Viszlát Rose!-intek a recepciós lánynak délután háromkor.-Holnap megyünk kávézni,esküszöm!

-Viszlát.Azt ajánlom is.-viccesen fenyeget a mellé támasztott seprűvel.

-Sajnálom még egyszer de ezt muszáj megbeszélnem Jamievel.-léptem ki a kórház ajtaján.Hiába van november eleje olyan hideg van,hogy a nem lenne rajtam egy téli kabát,három pulcsi egy trikó meg egy sapka-amiben úgy nézek ki mint a bányából jövő törpék egyike-már hótziher,hogy szarrá fagytam volna.

XXX

-Szia!-köszönök Jamienek két arcra puszival amikor belépek a házba.

-Essünk túl rajta oké.Ez egyikőnknek sem jó.-néz rám bánatosan.

-Nagyon sajnálom Jamie!Én tényleg nem akartam ezt.Mindennél jobban szerettelek és soha nem néztem rá más férfire...én nem tudom,hogy történt ez.De először nem akartam.