Utállak de szeretlek! [1.-2. rész] *ÁTÍRÁS ALATT*

1.17

Két nap és indulunk.
Egész este azon gondolkodtam,hogy elmondjam-e Anyáéknak vagy ne.
Nem akarom,hogy Anya belerokkanjon abba a tudatba,hogy egyszem lánya rákos és talán túl sem éli.
Nagymama is ebbe halt bele.
De még Hwa-nak is hazudtam,már három hete tudtam,hogy beteg vagyok és nem akkor tudtam meg mikor Dr.Gurrigsen kinyomtatta a papírokat.

-Lily!-rontott be Jamie kezében a papírokkal (!).

-Honnan szedted azokat?!-pattantam fel,de olyan erőtlennek és betegnek éreztem magam,hogy inkább visszaültem az ágyra (ez a gyógyszerek hibája).
Erősek és tízből kilenc nőnek megmentették az életét.
De amilyen szerencsés vagyok én leszek az az egy aki csak díszből szedi majd és semmit nem fog haszálni.

-Igaz hogy rákos vagy?-kék szemei megbánást és szomorúságot sugárzott.

Most hazudjak vagy ne?
Már mindegy lenne mert megtatálta a papírokat.

-Igen,beteg vagyok!-lassan álltam fel és megkapaszkodtam.
Jamie rögtön hozzám sietett és derekam átfogva tartott.

-Sajnálom!-döntötte homlokát enyénmnek.-Sajnálom,hogy beléd szerettem és megkeserítettem az életed!Sajnálom,hogy itt idegesítettelek miközben beteg voltál!-reszketegen fújta ki a levegőt.-Sajnálom!-suttogta.Meglepődtem,hogy ezt így be is vallotta.
Jól esett érintése és illata,de tudtam,hogy ezek sohasem lehetnek teljesen az enyémek.
Mégsem tudtam szabályozni tetteimet.Nyakát átkarolva súgtam szájára.

-Köszönöm!Jól esett,hogy ezt bevallottad és én is sajnálom!Túl sokszor gázoltam a lelkedbe szavakkal,tudatalatt!Túl sokszor akartalak megszégyeníteni és sajnálom,hogy csak most vettem észre mennyire is vonzódtam hozzád!De ez már mindegy,hamarosan a temetésemen adhatod a rózsát nekem!-könnyfátyollal néztem szemébe.

-Megpofozhatsz ezután,deee...-felkapott és megcsókolt.
Az érzéstől nyögve kapaszkodtam belé.Elválva tőlem szólalt meg.-Életerős,kemény csaj vagy!Lefogod győzni,sőtt ki fogod ütni a rákot!-mosolygott rám.

-Bárcsak ilyen könnyű lenne ez!-húztam el szám.-Nagyi nyolc évig harcolt a méhrákkal,ő adta fel.Félek velem is ez lesz!Félek a haláltól,még annyi dolgot nem tettem meg!

-Például?

-Párizsba mindig is elszerettem volna menni,vagy híres színésznő szeretnék lenni,vagy családot szeretnék.De egyik sem fog megvalósulni.Az orvosom legjobb esetben is csak öt évet adott nekem.Öt év semmire nem elég!-teljesen le voltam gyengülve így térdeim remegtek az állástól.

-Gyere,feküdj le!Elfáradtál!-támogatott vissza az ágyig.-Hogy fogsz így elutazni?-ült az ágyra mellém és összekulcsa ujjainkat.

-Úgy hogy sehogy,beszéltem az igazgatóval és helyzetem megértve elintézte,hogy más menjen helyettem.Sajnálom Hwa-t,de megígértem neki,hogy amint jobban leszek elintézem,hogy kimehessek hozzá!-kezdtek leragadni a szemeim.

-Jobb ha megyek,aludjál!-csókolt homlokon.

-Neh!Ne hagyj egyedül!-suttogtam szemeibe nézve.
Levette cipőit és átölelve borított ránk takarót.

-Pihenj Szerelmem!-puszilt arcon.
Rossz bevallani,de tetszett ez a helyzet.Békés és szeretettel teljes volt.Nyugodt,szinte probléma mentes.Már-már olyanok voltunk így,mint egy pár akik nagyon szeretik egymást.És hiába nem mondtam,belül éreztem,hogy én nagyon szeretem Jamie-t a magam módján,az összes hibájával együtt.Ha megnyílik kiderül,arany szívet rejt a bunkó külső.És végre úgy éreztem öt-lassan hat- év után,hogy levedlette álcáját és bevallja,hogy milyen érzések is vannak benne....
Aha,hittem én a naiv liba...
Sajnos,mint minden csoda ez is csak három napig tartott.

xxx_ZomBogi_xxx