Underestimated [Baekhyun FF]

셋

A vihar nagy nehezen elült, és a nap is újra kisütött, habár sokkal visszafogottabban, mint előtte. Olyan érzés volt, mintha a másnap kezdődő műszakomat már sokkal hamarabb elkezdtem volna, de nem zavart, mert nagyon élveztem a társaságot. Éppen egy fura társasjáték felett ültünk, amiről még életemben nem hallottam, miközben a telefonom folyamatos üzeneteket jelzett anyától, aki az iránt érdeklődött, hogy milyen az élet az SM Ent.-nél.

- Hah! Hármat visszalépsz! - nyúlt át az asztal felett Jongin, Sehun-ra mutatva, ami teljesítette a feladatot. - Sosem nyerted még meg ezt a játékot.

- Lehet, de ki az, akinek soha nem sikerült még összegyűjtenie a négyes bónuszt? - kontrázott Sehun.

- Kezdődik. - vetette hátra a fejét sóhajtva Junmyeon.

- ANNAK SEMMI KÖZE A NYERÉSHEZ!

- AKKOR SEM GYŰJTÖTTED MÉG ÖSSZE!

- Nem akarok beleszólni... - mondta Kyungsoo halkan. - Yixing felébredt, és én még visszanyomnám aludni, de nem hagyja magát.

- Intézem. - ajánlottam fel, majd egy kupac kártyát hagytam lefordítva az asztal szélén, és beléptem a szobába, ahol egy nagyon fáradt Zhang Yixing nézett vissza rám.

- Hogy vagy? - kérdeztem kedvesen, miközben az ágya szélére telepedtem.

- Jobban. Kimegyek hozzátok játszani. - mondta gyorsan, majd már el is kezdett felülni, de a mellkasára tettem a kezem, és visszanyomtam.

- Pihenned kell.

Láttam rajta, hogy vissza akar vágni, úgyhogy még hozzátettem, hogy kérlek, miközben a szemébe néztem. Vitatkozás nélkül visszafeküdt, én pedig behúztam a sötétítőfüggönyöket.

- Nem vagy éhes? - kérdeztem csak úgy mellékesen, mert tudtam, mit fog válaszolni.

- Nem.

- Rendben. Szólj ha mégis. - búcsúztam el, majd bezártam az ajtót magam mögött.

Junmyeon felemelte a fejét a hangra, és pedig elkaptam a tekintetét és kihasználtam az alkalmat. Levágódtam mellé egy székre, és halkabbra fogtam.

- Aggódom miatta.

- Mi is.

- Miért nem csináltok semmit?

- Mert nem tudunk. Nem mi készítjük a napirendjeit, és nem hallgat ránk. Fél, hogy csalódást okoz a rajongóknak.

- Mindenki azt akarja, hogy egészséges legyen.

- Tudom. De neki nem ez a legfontosabb. Viszont úgy látom, rád hallgat.

- Nem tudom miért. - túrtam a hajamba, majd véletlenül elkaptam Baekhyun pillantását, aki kiment a játékból elsőként, és mivel érdekelte, miről megy a suttogás, közénk ült.

Nem akartam hirtelen elhallgatni, túl feltűnő lett volna, szóval megkíséreltem egy nem túl meredek témaváltást.

- És veletek minden oké, srácok?

- Persze. Nagyrészt. Mi azért nem vagyunk annyira elfoglaltak. Marad időnk magunkra, mint látod. - mutatott körbe.

Baekhyun leült velünk szembe, és kíváncsian nézett ránk.

- Miről van szó?

- Csak az érdekelt, hogy minden rendben van-e veletek. Tudod, nem vagytok betegek, túlhajszoltak, ilyesmi... - próbáltam kivágni magam a helyzetből, mert azért azt sem akartam, hogy hülyének nézzenek.