Underestimated [Baekhyun FF]

열한

- Tessék? - nyögtem ki nagy nehezen, amikor már vagy öt perce csak bámultam rá.

- Különleges hangod van. Sosem gondoltál arra, hogy többre vagy hivatott itt az SM-nél, mint hogy más előadók sminkjeit csináld? Sosem gondoltál még arra, hogy esetleg te magad is előadó legyél?

Nem. Őszintén szólva sosem gondoltam rá. Mert lehetetlennek tartottam. De ahogy BoA lobogtatta előttem a dolgot, egyre inkább úgy éreztem, hogy akarom. Tényleg akarom.

- Sosem gondoltam, hogy elég jó hangom van hozzá.

- Te most viccelsz? - látszott rajta, hogy tényleg megdöbbentettem. - Alig szorulsz gyakorlásra, szinte tökéletes. Le sem tagadhatnád, hogy főállásban fangirl vagy.

Éreztem, hogy elvörösödök, de megvontam a vállam, mert igazat mondott.

- Holnap délután négykor számíthatok rád? Kíváncsi vagyok, mit tudsz még.

Nagyot nyeltem, de belementem a dologba. A liftre várva annyira ideges voltam, hogy inkább hagytam a fenébe az egészet, és elindultam a lépcsőn. Meglepően hamar felértem.
Az ajtó tárva nyitva állt, és mindenki a kanapén ült, azt figyelve, hogy mikor érkezek meg. Aztán csak bámultak tovább.

- Hogy ment? - kérdezte Baek.

- Azt hiszem, BoA ének órát tartott nekem, és... azt mondta, kezdjek valamit a hangommal. Holnap négykor találkozok vele megint. És meg kell tanulnom a Monster koreóját a tánctanárnak.

- Hű, máris elfoglaltabb lettél nálunk, szép munka. - nyújtotta pacsira a kezét Minseok, mire nevetve a tenyerébe csaptam. - Csak nehogy a fejedbe szálljon a siker.

- Miféle siker? Csak kísérletezgetnek velem, egyértelmű.

- Én majd segítek neked megtanulni a táncot. - jelentkezett Jongin, mire mindenki felé fordult. - Mivan? Yixing-re bíznátok, mikor sosem tudni, mikor dől ki? Én vagyok a másik fő táncos.

- Nekem tetszik az ötlet. - mosolyogtam rá.

- Én vállalom a vokál órákat. - szólt bele Kyungsoo.

A vége az lett, hogy Chanyeol kitalálta, hogy rappelni akar tanítani, mire elszabadult a pokol, és mindenki egyszerre kezdett magyarázni a kiaknázandó lehetőségekről amitől úgy éreztem magam, mint mindenki játékszere, egy tesztalany, akire most mindenki rávetné magát, hogy szórakozzon rajta. Csak Baekhyun ült egy szól nélkül, a körmét rágva, a fotel alját bámulva.
Lehuppantam mellé.

- Mi a baj?

Megrázta a fejét, és megölelt.

- Csak féltelek. Tudom, mire képes a SM, és attól tartok, hogy fel fognak használni, ha rájönnek, hogy van mit kihasználni benned.

- Tudok vigyázni magamra. - toltam el, hogy a szemébe nézhessek, de rögtön visszanyomta a fejem a vállára.

- Tudom. De attól még természetes, ha aggódom érted.

- Srácok, Yixing hív, gyertek ide! - kiabálta túl az őrületet Minseok, mire mind köré telepedtünk, ahogy felvette a hívást, és azonnal videóra kapcsolta.

A szemem sarkából láttam, hogy Allison legszélre szorult Chanyeol mellé, aki felállt, és átadta neki a helyét, hogy annyival közelebb lehessen, majd leült Ali eredeti helyére, és onnan hajolt a képernyőhöz. Aranyosak voltak.

- Sziasztok! - jelent meg Yixing arca a telefon képernyőjén, ahogy integetett.

Tizen integettünk vissza, úgy, hogy alig fértünk bele a kamerába, és konkrétan betakartuk egymás fejét. Yixing körbemutatta a repülőteret, és az őt körülvevő tömeget, ahol lányok kezdtek a telefon után kapkodni, mire mind hátrahőköltünk. Aztán beszélt egy kicsit az ottani terveiről (egy megnyitó és egy jótékonysági koncert, ezt mindkettőt egy nap alatt tervezte lezavarni), majd arról, hogy alig várja, hogy hazamenjen a többiekhez, és külön kiemelte azt is, hogy hozzám.