Underestimated [Baekhyun FF]

아홉

Kisírt szemekkel estem be GG öltözőjébe, ahol Ali már izzadtan rohangált, úgy ítéltem meg, hogy legalább egy fél órája, vagy inkább háromnegyed.

- Jézusom, Mel, végre! De mi a fene történt, valami baj van?

Dióhéjban elmeséltem neki, hogy mi történt, aztán megkérdeztem, mit csinálhatok, amivel nem okozok komoly kárt. Végül csak rohangáltam a kellékekért, és egy fél óra alatt végeztünk is. Visszamentem a szobámba, mert a fiúk még javában odavoltak. Észrevettem, hogy van tévém, amire eddig nem sok figyelmet fordítottam, úgyhogy bekapcsoltam, és egy zacskó chips-szel elterültem az ágyon. Éppen a csatornák közt váltogattam, mikor Ali esett be az ajtómon.

- Mit szólnál ahhoz, ha csinálnánk valamit? - kérdezte. - Unatkozok.

- Oké. Mi a terv?

- Sétálhatnánk a környéken. Sosem tettem még ki komolyabban a lábam innen, mióta itt dolgozok.

Tetszett az ötlet, úgyhogy magamra rángattam valami vállalható ruhát, és elindultunk.
Nem volt semmilyen úticélunk, csak mentünk, beszélgettünk, és beültünk enni egy étterembe. Két óra múlva értünk vissza.

- A szobámban leszek. - mondta, de visszarántottam.

- Miért nem jössz fel a fiúkhoz? Tudod, szívesen látnak.

- Nem hiszem, hogy...

De nem hagytam időt a vitatkozásra, betuszkoltam a liftbe, majd kinyitottam neki a dorm ajtaját.

- Srácok! - kiabáltam be, senki sem volt a kanapén. - Hoztam egy barátot.

A három ajtó egyszerre vágódott ki, és nyolc hullafáradt fiú botorkált ki, akik azonnal jobb kedvre derültek, amint megláttak minket.

- Allison vagyok. - mutatkozott be Ali, majd Minseok elkezdte kérdésekkel bombázni az ideges lányt, úgyhogy addig Baekhyun-hoz léptem, aki azonnal átölelt.

- Hogy van? - kérdeztem rögtön, mire megvonta a vállát.

- A vérzés elállt, és jobban érzi magát, de még mindig hajthatatlan a kínai útjával kapcsolatban. Kikíséred a reptérre?

- Meglehet. - töprengtem. - Miért ne?

- Azért neked is szükséged van pihenésre. - emlékeztetett. - Ugyanakkor kelsz, mint mi.

- De én nem táncolok napi hét órát. - tettem hozzá.

- Figyelj, lenne itt valami, amiről beszélnünk kéne. - nézett felváltva rám és magára. - Úgy értem egyszer beszélnünk kell róla.

- Most? - intettem a fejemmel az egyik üres szoba irányába.

Bólintott, a többieknek pedig fel sem tűnt, amikor becsuktuk magunk mögött az ajtót. Leültem az egyik ágyra, Baek pedig mellém telepedett, de egy darabig csak a takarót bámulta, mielőtt megszólalt volna.

- Őszinte leszek. Eddig minden sminkesünkkel, stylist-unkkal, fordászunkkal csak és szigorúan munkakapcsolatot tartottunk. Ez amolyan íratlan szabály. Az ember nem engedhet közel magához "könnyen pótolható" alkalmazottakat. De te a barátunk lettél. És nem hiszem, hogy képesek lennénk ezt elengedni.

Bólintottam, mert én is pontosan ugyanerre gondoltam.

- Szeretném, ha adnánk magunknak egy esélyt. - tért át ránk, mire görcsösebben kezdtem figyelni. - Mindig is ilyen barátnőt akartam. Te vagy a tökéletes.

Lehajtottam a fejem, hogy ne lássa, hogy elvörösödök.

- Talán a főnök ki fog borulni, lehet, hogy mindenki más is ellenünk fog fordulni, de engem ez sem fog zavarni. Kijár egy normális kapcsolat.