Underestimated [Baekhyun FF]

여덟

Másnap reggel iszonyat fáradtan keltem, úgyhogy még arra sem vettem a fáradtságot, hogy egyáltalán normálisan felöltözzek. Felkaptam egy agyonmosott melegítőt, egy bő pulcsit, mert kezdett hűlni az idő, ahogy lassan vége lett a nyárnak, és a hajamat laza kontyba fogtam a fejem tetején. Elrohantam kávéért, ezúttal erősebbért, mint amilyet alapból iszok, és ameddig a sorban álltam, lekértem a többiek rendelését is. A pultos kicsit furcsán nézett rám, amikor megkérdezte, milyen neveket írhat rá, és mivel a fiúk külön kérték a nevüket rá (gondolom Instagram-ra tervezték feltölteni), lediktáltam, hogy Xiumin, Kai és Chen. Mindenki más kedvesen visszautasította az ajánlatomat, így összesen négy kávéval a kezemben estem be az EXO dorm-ba, ahol már a fodrásszal együtt vártak rám.

- Fotózzuk le. - rendezgette egymás mellé a három poharat Minseok, majd kivette a kezemből az enyémet is, nem zavartatva magát, miközben én éppen még ittam belőle. - Ezt is.

- Hé!

Egy gombnyomással kész is lett a kép, és visszakaphattam.

- Tessék.

- Köszönöm.

- Mel? - hallottam Baek hangját közvetlenül a hátam mögül. - Végre.

Hagytam, hogy átölelje a derekam, és gyorsan megcsókoljon. Nem túl feltűnően, de édesen.

- Jöhetek én? - kérdezte, mire bólintottam.

Kivételesen gyorsan végeztem vele, mert már nem volt szüksége a szemceruzára (érdekes módon). Aztán átadta a helyet Chanyeol-nak. Megköszörülte a torkát, és a tükörképemmel kezdett farkasszemet nézni.

- Nem is mesélted, hogy összebarátkoztál valakivel...

- Nos, előbb-utóbb úgyis bemutattam volna. - vontam meg a vállam.

- Örülök, hogy van egy lány, akivel megbeszélheted a lányos dolgaidat, és nem nekünk kell megfejtenünk őket. - mondta őszintén.

Felnevettem.

- Nincsenek normális lányos dolgaim. De miért érdekel ennyire Allison?

Úgy éreztem, itt az idő, hogy besegítsek egy kicsit a barátnőmnek, mert végül is erre vannak a barátok. Hogy elvégezzék a piszkos munkát, aztán leadják a drótot.

- Nem igazán ismerem.

- Pedig nem ártana megismerned. Nem bánnád meg.

- Úgy érzem, te akarsz valamit ezzel.

- Semmit az ég világon, esküszöm - hárítottam sikertelenül.

Megfogta a csuklómat, így az ecset a kezemben megállt a levegőben, és egy pár pillanatig a szemembe nézett.

- Mel, te akarsz ezzel valamit.

- Oké, talán.

- Mesélj.

- Szerintem aranyosak lennétek... úgy értem...

- Ez kedves tőled. - kezdte, megtámaszkodva a szék karján, amiből azonnal levágtam, hogy ez most egy hosszú monológ lesz. - De nem mindenkinek jön össze úgy, mint ahogy nektek összejött. Mármint, nektek nagy szerencsétek volt. Mindkettőtöknek. De nekem általában nincs ilyen szerencsém. És ezért nem is hiszek ebben. De tényleg aranyos vagy, és megismerkedem majd vele, hogy barátok lehessünk.

Nos, ezt is haladásnak könyveltem el.

- Nekem ennyi is elég.

Kinyitottam az ajtót, és beengedtem Jongint, aki elterpeszkedett a széken.