Underestimated [Baekhyun FF]

다섯

A próba egy fél órával hosszabbra sikerült, de végül kivágódott az ajtóm, és ott állt előttem Baekhyun, izzadtan, mégis tökéletesen. Csak bámultuk egymást, miközben a hajába túrt és mély levegőt vett.

- Sajnálom. - mondta. - Nem szokásom... nos...

- Lányokat letámadni a liftben? - poénkodtam, mire felnevetett.

- Igen... Szóval ne haragudj.

- Semmi gond.

Ekkor már éreztem, hogy ebből már nem lesz semmi, ha nem csinálok gyorsan valamit.

- Baek.

Visszafordult az ajtóból, és a szemembe nézett.

- Mitől félsz?

Nem is gondolkodtam, csak feltettem a kérdést. Jongin aggódott miatta, hogy eltaszítom, és ennek biztosan volt valami oka. Ki akartam deríteni. De nem válaszolt, csak pislogott rám.

- Ne haragudj. - mondta végül, és bezáródott utána az ajtóm.

Össze voltam zavarodva. Egyáltalán nem annak a srácnak tűnt, mint a próba előtt. Belenéztem a napirendembe, ami azt jelezte, hogy egy óra múlva a dormjukban kell lennem, hogy elkészítsem a sminkjüket a következő eseményre, egy jótékonysági koncertre. Mély levegőt vettem és lassan fújtam ki. Tisztában voltam vele, hogy mire besétálok a szobába már mindenki tudni fogja, hogy történt valami, ha nincs szerencsém, azt is, hogy mi. De nem tudtam ezen aggódni, teljesen lefoglalt, hogy összetört a szívem.

- Idióta. - mondtam magamra a lehető leghalkabban. - Miért is hittem el?

Úgy éreztem, saját magamnak köszönhetem, hiszen mit is képzeltem? Hogy majd besétálok ide, és azonnal leveszem a lábáról? Szó sem lehet erről. Végigpillantottam magamon, és egy arasznyival sem voltam jobb, mint az ex-barátnője, aki nem mellesleg egy emelettel alattunk lakott. A fürdőmbe mentem, hogy felfrissítsem az arcom, és rávegyem magam hogy ne bőgjek, amikor kivágódott az ajtóm, és Chanyeol trappolt be rajta.

- Mel? - állt meg a szoba közepén, mire villámgyorsan megtöröltem az arcom, és összeszedtem magam, amennyire tudtam, hogy kimehessek elé. - Történt valami?

- Nem történt semmi. Egyáltalán semmi. - feleltem, amit ő megnyugtatásként értelmezett, de én csalódott voltam és ideges. - Miért?

- Akarsz beszélgetni? - kérdezte leülve az ágyam szélére.

- Miről? - álltam továbbra is egy helyben.

- Baekhyun-ról. Üvölt róla, hogy valami baja van, és mind arra tippelünk, hogy valami köze van hozzád. Elmeséled?

- Csak ha nem mondod el senkinek.

- Legyen.

És elmeséltem. Az elejétől kezdve az egészet. Chanyeol beleszólás nélkül, bólogatva hallgatott, és megsimogatta a hátam, amikor könnyek szöktek a szemembe.

- Időt kell neki adnod. Nem akart senkitől semmit mióta Taeyeonnal... Habár gondolom ezt már tudod.

- Persze. Nyilván nem a teljes történetet, de a lényeg megvan. - bólintottam.

- Jó. Visszamegyek a többiekhez, de nem beszélek erről, oké? Csak időre van szüksége.

Hagytam, hogy kisétáljon az ajtón, én pedig leszaladtam még egy kávéért, ezúttal egy erősebbért, és felhúzott lábakkal ültem az ágyamon, miközben lassan megiszogattam. Igyekeztem nem hibáztatni se magam, se Baek-et, de már kezdtem elveszíteni a reményt, ahogy gondolkodtam. Mert az egész túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Az órámra pillantottam, majd felpattantam az ágyról, és átöltöztem. Magamhoz vettem a maradék kávémat és a telefonomat, majd megnyomtam a lifthívó gombot, és vártam. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy valaki van a liftben, és naivan reménykedni kezdtem, hogy talán Baekhyun lesz az, de az arcomra kiült a csalódottság, amikor Minseokkal találtam szembe magam.