Underestimated [Baekhyun FF]

열셋

Az ébresztőm hangjára reflexből felugrottam, majd eszembe jutott, hogy nem ugrálhatok csak úgy, mert kivételesen nem egyedül aludtam. De aztán körbefordultam, és egyedül voltam az ágyban. Lerúgtam magamról a takarót, és a szememet dörzsölgetve fel akartam állni, de ekkor a konyhám irányából lépések kezdtek felém közeledni.

- Jó reggelt! - köszöntött Baek, majd leült az ágy szélére, kezében egy tálcát tartott, rajta két bögre teával, és két hatalmas szendviccsel. - Remélem, éhes vagy.

- Köszönöm. - mondtam, majd nagyot haraptam a szenyába, és a kezembe vettem az egyik bögrét. - De most nincs olyan sok időnk.

Oldalra tette a tálcát, a kis asztalra az ágy mellé, majd mindkét kezét a derekam köré fonta, és csak akkor realizáltam, hogy fehérneműben vagyok, amikor már ledöntött a hátamra, és a csípőmtől a nyakamig elkezdte végigcsókolni a csupasz bőröm.

- Elég, így sosem öltözök fel. - ellenkeztem, de egyáltalán nem bántam a dolgot.

Viszont értette a célzást, és az előző napi ruhájáért nyúlt, ami még mindig a földön hevert. Belebújt a pólójába, majd a hajába túrt, ami még így is tökéletesen nézett ki. 

- Nem lesz feltűnő. - mondta szarkasztikusan, majd eltűnt a fürdőben fésülködni.

Betoltam a szendvicset, és valami elfogadható ruha után néztem, miközben a fülemhez tartva a telefont vártam, hogy anyja felvegye. Majd tizenöt percet töltöttem azzal, hogy kezemben a kiválasztott szürke rövidnadrággal és fekete pántos pólóval, a földön ülve magyarázzak neki az ajánlatról.

Habár azt gondoltam, világosan ki fogja nyilvánítani a véleményét, igazából csak jó tanácsokkal látott el a szerződéssel kapcsolatban, majd azt mondta, reméli úgy döntök, ami a legjobb lesz nekem, és elég idős vagyok ahhoz, hogy ezt én magam döntsem el. Persze, a sorok között olvasva azért leesett, hogy örül a dolognak, és szeretné, ha elfogadnám, de nem akar befolyásolni. Nagyot sóhajtva tettem le. Anya megbízik bennem, eléggé ahhoz, hogy rám bízza ezt a döntést, ami az egész életemet meghatározhatja. De én még nem álltam készen dönteni. Addig nem, ameddig nem hallom egy bizonyos ember véleményét.

- Mehetünk? - kérdezte Baek, majd végigmérte az öltözékem. - Király.

- Csak a legegyszerűbb. - legyintettem. - Menjünk.

A dormban mindenki ébren volt, még a tévé is ment és éppen valami fellépést néztek, amikor betoppantunk.

- Na, végre! - örvendezett Minseok, majd hirtelen egy nadrág és egy póló, meg egy alsógatya repült felénk, amit Baek a levegőben kapott el.

- Öltözz át, Rómeó. - mondta Jongin, mire Baek felröhögött, és bezárkózott a szobájába.
Levágódtam a kanapéra, és kényelmetlenül kezdtem fészkelődni a tudattól, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy mit csináltunk múlt éjjel. Aztán a tekintetem a kanapé másik végébe tévedt, ahol Allison ült Chanyeol ölében, és a szám elé kapva a kezem akasztottam össze a tekintetemet a barátnőmmel, aki csak mosolygott, és Yeol nyaka köré fonta a karjait.

- Aranyosak, igaz? - kérdezte Jongdae, akinek feltűnt, hogy bámulom őket. - Tegnap este egész későig itt volt, és filmet néztek. Sehun kijött egy kis vízért, és azt látta, hogy csókolóznak.

- Ideje volt már. - bólintottam, mire elég összezavarodott fejet vágott, de ezt elég volt, ha én értem.

- Nagy bejelenteni valóm van! - kért egy kis figyelmet Junmyeon, amikor Baek is visszatért, és elfoglalta az egyetlen üres helyet mellettem, majd átkarolta a vállam. - Yixing gépe nemrég landolt, úgyhogy egy jó tizenöt perc múlva ideér. Arra gondoltam, hogy meglephetnénk, de gondolom iszonyat fáradt lesz, nekünk meg hamarosan indulnunk kell, alig lesz időnk találkozni vele.