Underestimated [Baekhyun FF]

여섯

- Tutira szabad itt lennünk? - pillantottam körbe az uszodában, miközben a hideg vizű medencébe lógattam a lábam.

- Persze. Alkalmazottaknak és előadóknak akármikor igénybe vehető. - nyugtatott meg Ali, majd mellém telepedett. - De beszéljünk inkább arról, hogy milyen érzés a fiúkkal dolgozni. Barátok vagytok?

- Úgy is mondhatjuk. Közel állunk egymáshoz... azt hiszem. Bár nem tudom, milyen nehezen engednek közel magukhoz másokat.

- Higgy nekem. Nagyon nehezen. Egyetlen fodrásszal, stylisttal vagy sminkessel sem jöttek még ki túlságosan jól. Mondjuk nem nagyon ismerem őket.

- Talán bennem megbíznak valamilyen szinten. Nem is tudom. Az első perctől fogva úgy éreztem, hogy oda tartozok, és ők is olyan természetesen viselkedtek velem. Nagyon kedvesek voltak, és akkor is náluk lógok, ha éppen nincs dolgom velük.

- Azta. Tényleg bírhatnak. - bólogatott. - És... van biasod?

- Persze.

- Nem furcsa a biasodat sminkelni?

- Egy kicsit az, főleg amikor a vízvonalát kell kihúznom, és a szemembe néz. - elevenítettem fel, mire Ali a szája elé kapta a kezét.

- Azt ne mondd, hogy Baekhyun a biasod!

- Pedig beletrafáltál. - nevettem fel.

- Jó választás. Mindig is jobban szerettem, mint kellett volna. De nálam Chanyeol az első. Mindig is ő volt, mindig is ő lesz.

- Chanyeol aranyos. - értettem egyet. - És nagyon-nagyon magas.

- Összesen háromszor találkoztam vele. Őrület, mi? És akkor is csak arra a pár másodpercre, ameddig egy liftben álltunk.

Hirtelen a szemem előtt elevenedett meg az emlék, és majdnem hangosan felnevettem, de végül csak megráztam a fejem.

- Mi az? - kérdezte észrevéve a mozdulatot, mire a lábammal kezdtem kavargatni a vizet, ami fodrozódott körülöttünk.

- Semmi. Csak belegondoltam, hogy milyen gáz lehetett.

- Szó szerint nem mertem lélegezni. - mesélte tágra nyílt szemmel.

Az idő csak úgy repült most, hogy megismerkedtem a személyzet egy másik tagjával, és nagyon sok megbeszélnivalónk volt. Sajnos, időnk már annál kevesebb. Az uszoda zárt ajtaján hirtelen kopogtak, és lassan elkezdett kinyílni, majd Minseok dugta be rajta a fejét.

- Örülök, hogy találtál egy barátot, Mel! - kiabált be, mert beljebb nem jöhetett az utcai cipőjében. - Van kedved csatlakozni? Éppen nachost csináltunk, hogy megnézzünk egy filmet.

Allison-ra pillantottam, aki feltápászkodott a medence széléről.

- Menj, nekem úgyis már csak tizenöt percem van, aztán vissza a melóhoz. - mosolygott megértően, majd megölelt, amikor én is a lábamra álltam. - Örülök, hogy megismerhettelek. Később összefutunk?

- Mindenképpen.

A liftet várva magam előtt összefont karral gondolkoztam azon, hogy a problémám így sem oldódott meg, amikor Minseok hangja kizökkentett.

- Minden oké?

- Persze. - hazudtam mosollyal az arcomon, majd beléptem a liftbe, és egy szót sem szóltam, ameddig a dormhoz nem értünk.

- Na, végre! - tárta szélesre az ajtót Kyungsoo, amikor meglátott minket, én pedig bizonytalanul körbeintettem a szobában lévőknek.

Kai és Chanyeol egymással ellentétes irányban csináltak valamit a telefonjukon, Yixing a távkapcsolóval váltogatott a csatornák között, Junmyeon, Jongdae és Sehun az utolsó simításokat végezték a nachos-on, Baekhyun pedig maga elé meredve üldögélt a kanapé legtávolabbi végén, de az érkezésünkre felénk kapta a fejét.