Underestimated [Baekhyun FF]

열두

Az elkövetkező nap egy nagy rohanás volt. Megcsináltam az EXO sminkjét reggel, majd megcsináltam még egyszer délben, végül leléptem a táncterembe Jongin-nal, ahol két órát próbáltunk, és ennyi idő alatt szinte a teljes Monster koreó a fejembe ment. Innen át a stúdióba BoA-hoz, akivel szintén két órát töltöttem, majd leültem kifújni magam, és inni egy kis vizet, amikor Baekhyun lépett be az üvegajtón.

- Elfoglalt vagy? - kérdezte.

- Nem jobban, mint ti.

Persze, szépítettem a dolgot. Mert a fiúknak két kisebb fellépésük volt, és ezzel vége is volt a napjuknak, a dormban üldögéltek és unatkoztak, amíg én hullafáradtan rohangáltam tanártól tanárig.

- És hogy haladtok? - nézett körül, végigfuttatva a tekintetét a kiürült vizes flakonokon és a törölközőkön.

- Jól, azt hiszem. - vontam meg a vállam.

- Maradhatok? - kérdezte, amikor BoA visszajött.

Bólintottam, és leült az üvegfal másik oldalára, feltéve egy fejhallgatót. BoA a kezembe nyomta a Mr. Mr. dalszövegét, majd Baek mellé ült. A fülemre igazgattam a fejhallgatót, és a papírral a kezemben a mikrofon fölé hajoltam. Kizártam a közönséget, és énekeltem. Csakhogy a zene nem állt le, amikor végeztem, hanem éles váltásban következett a Camo, mire leblokkoltam, és BoA tekintetét kerestem, aki bólintott, hogy szándékosan keverte így.

- Menni fog. - tátogta.

Benne jobban bíztam, mint magamban, és ha BoA szerint meg tudom csinálni, akkor tényleg meg is tudom. Ekkor kinyílt az ajtó, és az egész EXO a terembe lépett. Felkapkodták a fejhallgatókat, és rám szegezték a tekintetüket. Szóval megpróbáltam. És halálos csendben énekeltem végig. Senki meg sem moccant, mindenki feszülten hallgatott, és csak rám figyelt. Lámpaláznak nyoma sem volt, úgy éreztem, otthon a szobámba éneklek, mint ahogy mindig is csináltam. Amikor vége lett, magam mellé tettem a fejhallgatót, és átpillantottam a többiekre, akik mindenféle reakció nélkül néztek vissza rám. Aztán tapsolni kezdtek.

- Ez eszméletlen volt! - közeledett felém tárt karokkal Minseok, aki elsőként jött át az én oldalamra.

Megöleltem, miközben folyamatosan mosolyogtam, és fogadtam a többiek kedves szavait.
Mára végeztem, és iszonyatosan fáradt voltam. Már éppen beleegyeztem volna, hogy felmegyek a dormba a többiekkel, de a telefonom hirtelen csörögni kezdett, és majdnem összeestem, amikor a kijelzőn megláttam Kim Young Min nevét. Kifutott a vér az arcomból. Miért kereshet a főnököm?  Azt mondtam a többieknek, hogy nemsokára megyek utánuk, és megvártam, ameddig beszállnak a liftbe, majd felvettem a telefont.

- Igen? - szóltam bele, és igyekeztem természetes hangot megütni, több kevesebb sikerrel.

- Melissa Taylor?

Nagyot nyeltem, mikor meghallottam a teljes nevem.

- Igen.

- Gyere az irodámba. - mondta, majd letette.

A nyakamba kaptam a lábam, és alig három perc alatt már az ajtaja előtt álltam. Bekopogtam, majd beléptem, amikor egy titkárnő kinyitotta nekem. Meghajoltam, és körülnéztem a teremben. Hatalmas volt, és minimalistán berendezett, a falakon a SM művészek által nyert díjak.

- Foglalj helyet. - mutatott egy székre az asztala előtt.

Így is tettem.

- Tudod, miért hívtalak most ide? - tette fel a költői kérdést, mire természetesen megráztam a fejem. - Mert a fülembe jutott, hogy az egyik tánctanárunk órákat ad neked, valamint az egyik előadóm énekórákat tart kizárólag neked.