Underestimated [Baekhyun FF]

열넷

Évekkel később...

Miután másodszor is visszatapsoltak, kifulladva rogytam le egy székre a backstage-ben. Az egyik alkalmazott egy hűtött palack ásványvizet adott a kezembe, és egy törölközőt tett a homlokomra, de leráztam magamról.

- Köszönöm, de nincs rá szükségem.

Egy fiatal srác, aki még csak pár napja került az SM-hez eszeveszetten rohangált. Az ő feladata volt a Super Junior sminkelése, és nem találta a sminkes kellékeit. Elkaptam a karját, ahogy elrohant mellettem.

- Hé! - leblokkolt, amikor felfogta, hogy hozzá szóltam, majd döbbenten figyelte, ahogy felállok, és az egyik asztalhoz sétálva kihalászok egy sminktáskát egy műanyag dobozból. - Nem kell bepánikolni. Használd az enyémet.

- Köszönöm, nagyon köszönöm. - hálálkodott, miközben újra és újra meghajolt, majd eltűnt egy függöny mögött, én pedig visszaültem a nevemmel jelölt székre.

A táskámért nyúltam, és előhúztam belőle egy tükröt. A szemöldököm tökéletesen festett, a hosszú, barna hajamba húzott zöldeskék csíkokon megcsillant a kis lámpák fénye, és a füstös sminkemre szegeződött minden tekintetet. Az egyetlen dolog, ami nem tartott, az a piros rúzsom volt. Egy mozdulattal letöröltem egy papír zsebkendővel, majd kerestem egy kukát.
Út közben belefutottam egy technikusba, aki egy nagy gombolyag vezetéket próbált kibogozni.

- Elnézést. - szólítottam le, mire a sminkes sráchoz hasonló reakciót kaptam, döbbenetet. - Mikor kezdődik az EXO fellépése?

Remegő kézzel pillantott az órájára.

- Még tíz perc.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd visszasétáltam az eredeti helyemre, ahol az elnyílt függöny mögül kileshettem a színpadra.

Az f(x) éppen akkor fejezte be a fellépését, és többször is meghajoltak a rajongók előtt, mielőtt elsétáltak volna. Egyszer csak két erős kar fonódott a derekam köré. Megpördültem a tengelyem körül, és Baekhyunnal találtam szemben magam. Az új sminkesük, egy középkorú férfi, igazán lenyűgöző unkát végzett rajta, a szeme alja piros volt, és könnycseppekként futottak le az arcán a szemhéjtussal festett kis vonalak.

- Azta. - nyögtem ki, miközben a karjaimat a nyaka köré fonva végigmértem az impozás, fekete-vörös outfitjét, majd a többiekét is, akik a háttérben álltak, és integettek.

Szó szerint úgy néztek ki, mint a vámpírok.

- Eszméletlen voltál. - suttogta, miközben még közelebb húzott magához. - És gyönyörű vagy.

- A rúzzsal együtt sokkal jobb volt. - billentettem oldalra a fejem, mire hosszasan megcsókolt, és a hajamba túrt.

- Nincs szükséged arra a rúzsra.

- Így már tényleg nincs.

Megsimította az arcomat, és éreztem a hideg gyűrűt, amit egyszer sem vett még le, amióta felhúztam az ujjára. A sajátomra tévedt a tekintetem. Az arany-ezüst színű darab tökéletes volt, de az üzenete volt az igazán fontos. Közben odakint felkonferálták az EXO-t, mint Dél-Korea legnépszerűbb együttesét, és menniük kellett.

- Sok sikert. - mondta, majd még utoljára megcsókoltam a vőlegényem, és rámosolyogtam a többiekre.

Ahogy hátra léptem, még pont láttam, ahogy Allison és Chanyeol lassan elengedik egymás kezét, majd a fiúk eltűntek a függöny mögött, és felsétáltak a színpadra, ahol hangos tapssal köszöntötték őket a rajongók.

- Gondoltad volna, hogy egyszer ide jutunk? - kérdeztem a legjobb barátnőmtől, aki elmosolyodott.

- Még a legvadabb álmaimban sem.

Odakint felcsendült a Black Pearl, és halkan énekeltük a sorokat.

"I don't need a map, my heart points me to you, even if the road ahead is rough, I can't do this where I stand. There wasn't a moment we were apart or when I forgot about you. If only I can see you at the end of the horizon."

Tudtam, hogy ezt miattam adták elő. Emlékeztek a kedvenc EXO számomra, azokból az időkből, amikor még csak a sminkesük voltam. Amikor még a dormban lógtunk, és nem külön házakba mentünk haza. Amikor még csak nekem volt kedvenc számom tőlük, nem nekik is tőlem. Amikor még szó sem volt arról, hogy egyáltalán trainee leszek. Amikor még Allison nem volt velünk. Amikor még csak kósza gondolat sem volt, hogy Baekhyun és én együtt leszünk.

Ismét lepillantottam a gyűrűmre, miközben lepörgött az elmémben az elmúlt évek rengetek történése. A költözésünk, Ali és Yeol első, igazi veszekedése, ami után majdnem szakítottak, de helyette ők is összeköltöztek. Yixing új filmszerepe, ami miatt majdnem egy évet Kínában töltött. Jongin és Krystal újra összejöttek három hónapra, majd végleg szakítottak. 

És végül, de nem utolsó sorban az az este, amikor az egész csapat kimozdult vacsorázni egy csillogó étterembe, és mindenki be volt avatva, kivéve természetesen engem. Amikor Baekhyun megkérte a kezem, és minden cikk erről szólt a neten, a rajongók féltékenyek voltak, vagy pedig együtt örültek velünk.

Hosszú utat tettem meg, de így lettem az egyszerű Melissa Taylorból, a Seoul-ban lakó pincérből és sminkesből a SM Entertainment egyik legnagyobb szólóelőadója, aki volt olyan szerencsés, hogy Byun Baek Hyun menyasszonyává váljon. És tudtam, hogy az életem legjobb része még csak most kezdődik. Mert a koncert utáni ünnepléskor elégedetten néztem a pezsgővel koccintó barátaimat, miközben belekortyoltam a saját italomba. A sima, szénsavmentes ásványvízbe.

Folytatás: Destiny [Baekhyun FF]
[Chanyeol Fanfiction az oldalamon.]