Az új lány {N. G.}

~12~

Zoé szemszöge

Miután Nashel beszálltunk a kosiba, elindultunk. A kínos csendet egyszerre törtük meg.

-Sajnálom! -Mondtuk ki egyszerre, mire nevetni kezdtünk.

-Te ne sajnáld! Én nem hallgattalak meg! Olyanokat vágtam a fejedhez, amit soha nem is volt igaz! És az én hibám az is hogy kórházba kerültél!

-Ne mondj ilyet Nash! Én mondtam neked rosszul a telefonba. Ha jobban fogalmaztam volna nem lett volna ez.

-De akkor is meg hallgathattalak volna. Sajnálom Zoé. Én szeretlek és nem akarlak elveszíteni egy ilyen miatt.-Nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra. Elérzékenyültem. Hivatalosan is ez érzékeny lélek lettem...

-Ha most nem vezetnél ájulásig csókolnálak, olyan szépet mondtál.-Nash lehúzódott az út szélére.

-Már nem vezetek.-mosolygott, én pedig elröhögtem magam majd megcsókoltam. Persze nem ájulásig mert még haza kell fuvaroznia.

Mikor haza értünk, még nem volt itthon senki. A konyhába mentem, és elkezdtem carbonárát csinálni. Nash a derekamat ölelve nézte mit csinálok. Elég zavaró volt, mikor mozogtam. Ezt meg is említettem neki.

-Nash! Nincs valami dolgod?

-Nincs.

-Akkor csinálj magadnak és engem hagy főzni.

-Hát ha csinálok valamit akkor te nem fogsz főzni- Éreztem, hogy mosolyog.

-Na jól van lepedőharcos! Megígérem, hogy ha most hagysz főzni, akkor után na, csinálhatunk egy s mást ha akarod.-néztem rá és láttam, hogy gondolkodik.

-Meggyőztél. -elengedett, majd kiment a konyhából. Hallottam, hogy bekapcsolja a tv-t.

10 perc múlva kész is a kaja.

-Nash! Kész a kaja!-kiabáltam, mire csak vissza kiabált.

-Előbb a desszertet kérem!-mire befejezte a mondatot, már előttem állt. Elnevettem magam és megcsókoltam. Nem váratott sokáig. Felkapott, és a szobámba vitt, ahol ledobott az ágyra. Elkezdtük egymást vetkőztetni. A nyakamat kezdte csókolgatni, majd ment egyre lejjebb. Mikor nőiességemhez ért, elkezdett kényeztetni. Helyzetet váltottunk, és most én csináltam ugyan azt mint ő. Férfias nyögései beindítottak. Megcsókoltam, mire megint változott a felállás. Felhúzott egy óvszert,(amit nem tudom honnan a bánatból szalajtott)és már meg is éreztem, magamban himbi-limbiét. El kezdett pumpálni, mire hangos nyögések hagyták el a számat. Már majdnem elmentem, mikor valaki a szobába lépett. Nash azonnal kiszállt belőlem, és magunkra húzta a takarót. 

-Zoé finom lett a carbonárá!-mosolygott ránk Adam.

-Adam! Húzz már ki!-ordibálom le édes bátyámat. 

-Ja fojtassátok nyugodtan! Csak kicsit halkabban léci!-kezd el röhögni és kimegy.

Nashel egymásra nézünk, és felröhögünk.

-Ez ciki-röhögök még mindig és elkezdek öltözni.

-Az. Kinyírom! Épp elmentem volna!-kezd el hisztizni.

-Nekem mondod? -kezdtem el én is.   

Felöltöztünk, és lementünk. Mikor a nappaliba értünk, mindenki elkezdett röhögni. Én csak megforgattam a szemem, és mentem a konyhába enni Nash pedig jött utánam. Ettünk, majd leültünk a többiekhez, tv-ni.

-Ahhhh Nash, gyerünk ahh-Nyögött fel Camaron, mire mindenki elkezdett röhögni. Én csak simán tarkón vágtam.-Áúúúú. Adam a húgod bántalmaz!-Most én is felröhögtem majd elkomolyodtam.

-Várjunk! Ti végig hallgattátok, hogy mi végezzük a dolgunkat? És Adam akkor mi a retkes segglyukadért jöttél be hozzánk?-ordítottam. 

-Hogy meg mondjam, finom volt a carbonárád.-mosolyog rám édes testvérem.

-Baszd meg a carbonárád!-kiáltok rá még mindig idegesen. Ezután csendben néztük a filmet míg meg nem hallottunk egy nagy fingást. Itt már áltam fel és nyitottam az ablakot. Szokásos Camaron. Már osztottam szét a csipeszeket, (Camaron nem kap! Szagolja csak ami kijött belőle!) hogy ne érezzünk amikor Camaron megszólal.

-Ööö srácok! Baj van.-néz ránk kikerekedett szemekkel.-Asszem ennek társa is jött.-Először csak néztük a fiút, aztán mindenkiből előtört a röhögőgörcs. Mindenkinek folyt a könnye mint a Niagara. -Ne röhögjetek már! Most mit csináljak?-nézett ránk idegesen.

-Menj fel és öltözz...át..meg..hozd rendbe..magad-röhög Adam -De léci dob ki az alsód! 

-Lehetőleg a szomszédba!-Mondom még mindig nevetve-Úgy is utáljuk az öreg nőt. Egy folytában le kurváz.

-Rendben. -kezd el röhögni ő is.

A délutánt még végig röhögtük. A srácok hazamentek, kivéve Nasht és Sophit. Este még rendeltünk pizzát majd tovább beszélgettünk 4-en. Majd elmentünk fürödni és lefeküdni.

Reggel arra keltem, hogy Nash puszilgat.

-Jó reggelt.-mosolygok rá.

-Jó reggelt kicsim-mondta majd megcsókolt. Miután kikeltünk az ágyból, elmentem egy gyors zuhanyra, majd le reggelizni, végül fel fogat mosni és felöltözni.  Az öltözékem egy egyszerű fekete topp, egy mintás rövid nadrág és egy bordó farmer mellény. Hozzá még felvettem egy szintén bordó tornacipőt és kiegészítőnek karkötőket.(A szemüveget és a hajat ne nézzétek csak nem tudtam leszedni a képről-Szerk.) Szőke hajam kifésültem, és már indulhattunk is.

A suliban elváltam a többiektől, és a szekrényemhez mentem. Kinyitottam, és egy borítékot találtam. Kinyitottam és olyan képeket találtam ahol Nashel épp...khmm...ja kufircolunk. Ez elmebeteg! Még is hogy csinált rólunk képeket? Na jó. Mit csináljak? Meg fordítottam és megint várt egy üzenet.

" Hamar kibékültetek. ;)  De most lenne számodra egy feladatom! Lopd el a tesi szertár kulcsait és tedd egy borítékba! Majd a borítékot dobd be a 2. emeleti kukába ami a kémia terem mellet van. 3 napod van rá. Nem szólhatsz erről senkinek. Ha nem csinálod meg elküldöm a képeket rólad mindenkinek. És még meglepetést is kapsz tőlem! ;) Hajrá Baba :*,,

Mit akar a szertárban? Mért pont engem zsarolgat? Most mit csináljak? Nem szólhatok senkinek! Annyi kérdés kavargott bennem. A csengő megszólalt. A folyosó kiürült. De én még mindig a levelet nézem. Matek lenne. Még mindig Nashékkel. Mikor már az órából elmúlt 5 perc, vissza raktam a borítékba a képet és elraktam a táskám legaljára majd mentem órára. 

Sziasztok! Nagyon köszönöm a +430 olvasót! :) Meg próbálom minél hamarabb hozni a részeket! Puszi! :*

~Norina