~~~ELSŐ TÖRTÉNETEM előre bocsánatot kérek~~~
FIGYELEM! +18-as jelenetek és káromkodás van benne. Mindenki saját felelősségére olvassa. Mert én nem vállalok senkiért.
"-Tetszel.... "-mondta Nash és mélyen egymás szemébe néztünk.
-Te is tetszel de...
A vasárnapot végig a szobámban töltöttem. Nem ettem semmit, nem volt hozzá kedvem. Reggel kisírt szemekkel keltem. Éjjel rémálmok gyötörtek, hogy Nash sose bocsát meg. Pedig nem csináltam semmi rosszat. Ma hétfő van. Suli... Semmi kedvem nem volt kikelni. Adam már korán elment. Ki keltem az ágyból, és mentem a fürdőbe, hogy emberi külsőt varázsoljak. Mielőtt belenéztem volna a tükörbe lelki erőt próbáltam magamba ölteni. Mikor bele néztem csak egy mondat járt a fejemben, amit hangosan ki is mondtam:
-Kurva sok sminkre lesz szükségem.
Meg csináltam a sminkem, és már egész tűrhetően néztem ki, jöhetett a ruha. Nem volt jó hangulatom ezért egy fekete csőnadrágot, szürke csillagos felsőt, kiegészítőket és a tornacipőm.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Le mentem a konyhába, és reggeliztem. Majd vissza mentem a fürdőbe és fogat mostam és megcsináltam a hajam. Majd a szobámba be lépve megnéztem a telefonomon az időt. 8:50..... Bassza meg! Elkéstem! 15 perc gyalog a suli. Deszkával tudnék menni de mire meg találom hova tettem... Akkor inkább elkések.
Mikor beértem a suliba, elindultam az osztály felé. Csak lépteim visszhangját hallottam, és néhány tanár ordítását. Mikor a terem elé értem, hallottam, hogy Mr. Collins épp Adammel kiabál. Várj! Mit keres Adam a terembe??
-Mr. Parker! Azonnal tedd el a telefonod!
-Jól van már! Csak a húgomat akarom elérni!-Mondta mire megszólalt a telom. Én meg felvettem miközben bementem a teremben.
-Szia Adam. Nyugi jól vagyok, csak elaludtam.-És le raktam. Majd a tanárhoz fordultam. -Bocsánat a késésért! -Néztem boci szemekkel.
-Ahh... Parkerek..-Forgatta szemeit- Ülj le a helyedre!
-Már is!-Mondtam majd elindultam Matt felé.-Mit keresnek itt a 12.-esek?
-Nincs tanárjuk.-Mondta unottan.
-Nekik mikor nem?-Forgattam a szemem.
-Mrs. Parker! Valami baj van?
-Csak hogy maga nem beteg.-Mondtam ki hirtelen amire épp gondoltam. De mire rájöttem mit mondtam.....Késő volt.
-Hogy mit mondott?? Nyomás az igazgatóhoz! -Kiabálta. Amúgy most jöttem rá, hogy nem érdekelt, hogy rosszat "csináltam,,. De szerintem csak a kedvem miatt. Meg a tudat, hogy az a fiú aki csalódott bennem, most itt ül a teremben, és azt nézi (mint mindenki más), hogy szép lassan elpakolok, majd felállok és elindulok az ajtó felé.
-Na! Szedje a lábát!-Kiabált rám már megint.
-Jól van már. Megyek bassza meg.-ezzel a mondattal léptem ki a teremből. Még hallottam, hogy Mr. Collins arról beszél, hogy "Ez a mai elcseszett fiatalság" stb. Mikor az igazgatóihoz értem bekopogtam.
-Téged? Még is mit csináltál, hogy ide kerültél?-Ráncolja össze a szemöldökét.
-Véletlenül beszóltam a tanár úrnak.-Mondtam lesütött szemmel.
-Minden rendben?-Kérdezte- Mármint iskolán kívül! Gyere csak közelebb!-Meg döbbentem. De közelebb mentem- Neked piros a szemed! Sírtál?
-Igen- Hajtom le a fejem. Minek titkoljam? Vagy az igazság vagy azt fogja hinni hogy drogozom...
-Mi történt?
-Nash-Ültem le a fotelbe és elmeséltem mi történt. Nos.. Igen én a dirinek öntöm ki a szívem.Mióta itt vagyok sokszor segített. És meg bízom benne.-...Nos és most itt tartok.
-Nos, szerintem túldramatizálta. Próbáljátok megbeszélni. Meg kéne hallgatnia az egész sztorit. És rájönne, hogy ö reagálta túl.-Mosolygott - Most mehetsz de figyelmeztetést kapsz. -Írt valamit egy papírra.-Tessék ezt add oda Mr. Collinsnak.
Elvettem a papírt és vissza mentem. Benyitottam majd le raktam az asztalra. Nashre néztem. Ő is engem nézett mint mindenki más. Vissza ültem a helyemre és végig hallgattam kemény 20 perc töri anyagot. Majd kicsengettek. Épp lépni akartam ki de valaki vissza húzott
-Neked meg mi bajod van?-Kérdezte Adam.
-Az hogy valaki nem akar meghallgatni.-mikor kimondtam Nashre néztem majd kiléptem a teremből.
A többi órán nem történt semmi. Viszont tesin mikor folyamatos futás volt, összeestem. Csak a tanár hangját hallottam, hogy kérdezget.
-Eszel te rendesen?
-Szombat este ettem utoljára-Nyögtem ki nehezen.
-Maga nem normális tu...-És ennyi. Elsötétült minden.
××××Adam szemszöge××××
Épp ülök fizikán és próbálok nem elaludni, mikor Sophi beront az az ajtón.
-El nézést a zavarásért.-És oda ad a tanárnak 3 lapot.
-Mr. Parker, Mr. Dallas és Mr.Grier elmehetnek.-Azonnal felpattantunk, össze pakoltunk és mentünk.
-Sophi mi volt ez?-Kérdezi Cam. Mikor a bejárathoz érünk ott volt Matt és Bianka.
-El kértünk az igazgatótól titeket.-Mondta Bia.
-De miért? És Zoé?-Kérdeztem.
-Most vitte el a mentő.- Mondta Matt mire és lesokkolódtam. Nash szólalt meg először.
-Mi történt? -Kérdezte halkan.
-Összeesett tesin. De induljunk már a kórházba!-Kiabált gyönyörű szerelmem és már mentünk is.
Mikor beértünk a kórházba, meg mondták hova kell menni, és már mentünk is. Az ablakon keresztül láttuk, hogy Zoé beszélget az orvossal. Bementem.
-Jó napot. Gond van doktor úr?
-Igen! A kisasszony nem eszik rendesen és ezét össze esett. Legyen szíves figyelni rá.-Bólintottam, majd alá írtam egy papírt és már mentünk is. A többiek egyből lerohamozták. Kivéve Nasht. Oda mentem hozzá.
-Beszéld meg vele! Ja és veled megy haza.-mondtam, utána pedig oda kiáltottam a többieknek.-Nem érdekel ki hogy megy haza de Nash és Zoé ketten mennek.
Mikor Nahsék elindultak, mi még azon veszekedtünk hogy rajtam és Sophin kívül kit vigyek még kocsival.
