Akiket hülyére lehet venni [Suga ff] - BEFEJEZETT ❤

20. Álmenyasszony

Miután kellemesen bekajáltunk tanácstalanul ültünk a "nappalinkban". Fogalmunk sem volt mihez kezdjünk magunkkal. Egyikünknél sem volt laptop, hogy esetleg a dalokat csiszolgassuk, arról pedig, hogy bemenjünk a stúdióba szó sem lehetett. Suga egy percig sem akart hallani arról, hogy esetleg a lakosztályból ki tegyem a lábam, nem hogy  a hotelből. Pedig annyi lehetőség adódott amit ingyen próbálhattam volna ki a lakosztály bérlés miatt. Szauna, masszázs, pedikűr, manikűr, pezsgőfürdő és így tovább. Talán még a bal vesémet is eladtam volna egy relaxáló masszázsért, de még arra sem volt lehetőségem, hogy eladjam. Vicces volt így ott lenni egy full extrás hotelben, tele pénzzel. Szinte mentőövként hasított bele a csendbe Suga telefonjának csörgése. Bocsánatot kérve vonult át a hálószobába lebonyolítani a beszélgetést isten tudja kivel. Csak szó foszlányokat sikerült kivennem a beszélgetésből, de a hangsúlyán lehetett hallani, hogy nem épp boldog, sőt mi több kimondottan idegesnek tűnt. Az ajtót kivágva sétált vissza a nappaliban elterülő díványhoz amire egy nagy fujtatás kíséretében dobta le magát.
- Picsába... - motyogta el orra alatt miközben feszülten dörzsölte halántékát.
- Mi a baj? - kérdeztem óvatosan.
- A szüleim és a bátyám... itt vannak Szöulban és velem akarnak ebédelni. - válaszolt gondterhelten.
- Akkor legalább már van valami programod! - mondtam kissé vidámabban.
- Ez nem ilyen egyszerű. A szüleimmel azóta szar a kapcsolatom, hogy ebbe a városba jöttem a zenei karrierem miatt. Nem támogattak, egyedül a bátyám állt mellettem. De már vele sem beszéltem legalább másfél éve.
- És akkor most mi, lesz?
- Kénytelen leszek velük ebédelni. Mégis csak a családomról van szó. És te is velem jössz. - jelentette ki határozottan, mintha csak azt mondta volna, hogy kék az ég.
- Ho-ho-hogy m-mi? ÉN? - kérdeztem vissza meglepődve.
- Van itt más rajtad kívül drága? - mondta ki újra azt a szót amitől nekem a szívem dupla sebességre kapcsolt és a vér szélsebesen kezdett száguldani ereimben.
- Nincs semmi olyan ruhám ami ilyen helyzetre való. Legalábbis itt.
- Az az igazság, hogy van nálam valami amit neked szántam. Holnap este akartam odaadni mielőtt lejár a fogadás ideje, de ez most vészhelyzet. Itt van a kanapé alatt a doboz. - mutatott lefelè.
Lehajoltam és kihúztam a fehér dobozt az ágy alól. Mielőtt még kinyitottam volna rám parancsolt, hogy menjek be vele a szobába és vegyem fel azonnal, mert már csak pár óránk maradt.
Félve emeltem le a doboz tetejét amiben először csak a selyempapírok tömkelegét pillantottam meg majd kis keresgélés után egy fekete ruha nézett velem farkasszemet. Az első amit megnéztem a mérete volt ami meglepő módon tökèletesen rám illett. Remegő kezekkel emeltem ki a könnyű anyagot és mikor megláttam teljes valójában a ruhát az állam a padlón koppant. Csodálatos volt. Óvatosan húztam fel magamra nehogy valami baja essen. Ahogy a tükör felé fordultam szemeim könny fátyolossá váltak.