Akiket hülyére lehet venni [Suga ff] - BEFEJEZETT ❤

4. Dallamokban összeforrva

A kádas eset után sietve tipegtem be szobámba mivel tényleg fázni kezdtem. Gyorsan előkerestem egy normálisabb szettet, de mire sikerült eleredt az a fárnya eső, ezzel keresztül húzva az egész délutáni programom.

Szörnyen magányos voltam hirtelen és nem tudtam magammal mit kezdeni. Ekkor egy halk pittyenés "zavart" meg unalmamban. A telefonom. A billentyűzárat feloldva a régi ének kórusom mosolygós arcai néztek velem szembe és a jelzés, hogy SMS-m érkezett. A szolgáltató... hát persze. Mégis mit vártam? Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtem hívni anyut. Ahogy gondoltam, nem vette fel. Mióta Szöulba költöztem nem beszéltem velük. Ők nem kerestek, én meg nem tudtam elérni őket.
Laptopomat és fülesemet magamhoz véve kuckóztam be magam a nappaliban lévő díványra. Kedvenc kockás pokrócomat magamra tekertem és ahogy végig néztem apró bolyhain emlékek milliói rohamoztak meg. A legélénkebb mind közül a nagymamámmal való találkozás volt 7 éves koromban.
"Boldog születésnapot drága kincsem! Ezt a pokrócot Törökországban vettem neked. Ez volt a legpuhább és ez az egy volt a te kedvenc színeidben. Remélem tetszik és örülsz neki."
Ezek voltak hozzám az utolsó szavai. A születésnapomról hazafelé menet halálos autóbalesetet szenvedett.
Végre elhelyezkedtem kényelmesen, fejemre tettem a fejhallgatót és megnyitottam kedvenc zeneszerkesztő programomat a Cubase-t. Ha már ilyenre fordult az idő illett végre befejezni a félkész dalomat aminek még otthon álltam neki. Már volt refrénem, csak a verzék hiányoztak.
Kb 1 órája bámulhattam a szakadó esőt és énekelgettem magamnak a kész részeket valami isteni sugallatra várva. Viszont az isteni sugallat helyett valami egészen más jött. Suga pattant mellém egy csésze zöld teával, aminek mellesleg isteni illata volt. Ekkor döbbentem rá, hogy Suga valószínűleg az egész szerencsétlenkedésemnek szem és fültanúja volt.
-Jesszusom! - kiáltottam fel ijedtemben. - Te-t-te mennyit hallottál?
-Mindent, az elejétől a végéig. - sóhajtotta - Azt tudtam, hogy szeretsz énekelni, mert Jimin erről már felvilágosított. De azt nem gondoltam, hogy programokkal is foglalkozol.
-Mivel a hangom az egyetlen hangszerem így sajnos kénytelen vagyok gépek által megkreálni a zenét ami a fejemben születik. De megígérem, hogy többet nem foglak zavarni a zajongásommal. Nagyon sajnálom. Majd elmegyek valami próbaterembe ahol nem zavarok... - hajtottam le a fejem. Tényleg nem akartam zavarni, csak egyszerűen elfelejtettem a külvilágot. Gyakran meg esett ez velem amikor zenéltem. Ha bánatos voltam vagy dühös, vagy haragudtam a világra valamiért mindig a zenébe menekültem. Ott nem bánthatott senki. Nem voltak olyanok akik rosszat akarnának.
-Egész kellemes zajongás volt. Na, de mégis mi a bajod vele?
-Nincs verze. Egyszerűen nem jut eszembe semmi. - sóhajtottam. Tiszta szégyen. Ilyen fiatalon... máris kiégtem volna? És még én akartam művészetire menni...
-Na add ide azt a fejhallgatót. - nyúlt a nyakamban lógó eszköz felé. Majd keze egy pillanatra megállt a levegőben és mélyen a szemembe nézett. Hüvelyk ujjával végig simított arcbőrömön. Ujja nyomán mintha tüzes vassal égettek volna forróság áradt szét. Kezét óvatosan a nyakamra helyezte majd lassan elkezdett közeledni felém csinos pofija is. Szememet a félelemtől behunytam. Nem akartam látni mit csinál és azt az idióta fölényes mosolyát sem.
Kivette nyakamból a fülhallgatót ami hangos koppanással jelezte, hogy az asztalon foglalt helyet. Szemeim még mindig szorosan zárva voltak, de tisztán hallottam ahogyan pár centire a fülemtől szinte lihegve kapkodta a levegőt. Barna hajzuhatagomat óvatosan félre húzta arcomból, majd orra hegyével finoman csiklandozva simított végig nyakam legérzékenyebb részén.
-Isteni illatod van. - suttogta bele bőrömbe majd ajkaival azonnal lecsapott rá. Vadul kezdte csókolni minden centiméterét. Légzésem felgyorsult, testemet elöntötte a forróság. Nem bírtam ellenállni neki. Érezve, hogy mennyire felizgatott azzal amit csinált óvatosan megharapott amitől egy hangosabb sóhaj szakadt ki belőlem. Nem értettem, hogy képes velem elfeledtetni a fogadást és még a zenét is. Éreztem ahogyan elmosolyodik aztán még egyszer belém harapott, de a kulcscsontomnál amitől már hangosan nyögtem fel. Ujjaim vándorútra indultak hajában és nyakán. Feladtam. Már nem akartam ellenkezni. Nem tudtam ellenkezni. Ez a fiú teljesen magával ragadott és elvarázsolt, de a fogadást nem veszíthettem el, mert meg kellett neki mutatnom, hogy én egy erényes lány vagyok aki nem olyan, mint a többi.
Suga keze lassan indult felfedezni felsőtestem eddig rejtett részeit. Mikor kezével a mellemhez ért a vékony blúzon keresztül azt hittem szét robbanok. Testem remegve vonaglott a megkönnyebbülésért.