Mint egy tündérmese (Like a Fairytale)

És együtt táncoltak

Georgi végül tévedett. A bál rossz ötlet volt.

Ahogy Viktor üdvözölte a vendégeket, úgy erősödött a mellkasában lévő szorító érzés. Mikor a meghívottak elkezdtek megérkezni, megpróbálta lenyugtatni magát. Nem számított, mennyire szerette volna, ha Yuuri elsőként érkezne, hiszen tudta, hogy erre elég kicsi volt az esély. És ha ugyan Yuuri elsőként is jelent volna meg, Viktor attól még kénytelen lett volna ott maradni mindenki fogadására, úgyhogy az csak jó volt, hogy Yuuri nem érkezett meg korán.

Ha Viktor minden figyelmét Yuurinak szerette volna szentelni, akkor egyedül Yuurit kellett volna meghívnia... Miért nem hívta meg csak Yuurit? Ez is egy lehetőség volt. Ez az, amit tennie kellett volna. Ez volt, amit valóban szeretett volna. Egy éjszaka csak és kizárólag Yuurival.

Viktor már elképzelte, hogy milyen lesz végre látni, ahogy Yuuri belép az ajtón... Hogyan festene Yuuri csinosan felöltözve a bálra? Lehengerlően. Biztosan lehengerlően. Yuuri már a konyhai kötényében is gyönyörűen festett. A gondolatra, hogy Yuurit báli öltözetben láthatja, elgyengültek Viktor térdei.

És mégis, Yuuri kivételével minden vendég megérkezett. Viktor továbbra is teljesítette a kötelességét, és üdvözölt minden előtte fejet hajtó férfit és nőt. Mosolyogva kifejezte őszinte háláját, mert hálás volt, és meg akarta ismerni minden vendég hozzájárulását a királyság gazdagságához. Azonban a gondolatai máshol jártak, és Viktor egyre gyakrabban azon kapta magát, hogy öccsének könyöke céltudatosan a bordáit lökdösi figyelemfelhívásképpen.

Teltek a percek, és Yuuri sehol. Minden vendéget bejelentettek, és egyikük sem Yuuri volt.

- Yura... mi van, ha nem fog eljönni?

- Még mindig érkeznek vendégek. Ez a bál a te ötleted volt, úgyhogy fogd be, és vállald a felelősséget az elhamarkodott döntésedért – motyogta vissza Yuri a meghívottak érkezése közötti rövid pillanatokban.

A fiatalabb herceg már abban a pillanatban mélységesen megbánta a döntését, mikor felajánlotta a segítségét Viktornak. Viktor minden döntés után aggodalmaskodott. A virágok, a zene, az öltözéke, az italok, mindegyiknél ugyanazt kérdezte: „Szerinted tetszeni fog Yuurinak?" Yuri már azon morfondírozott, hogy vajon az egyiküket nem fogadták-e örökbe, mert az lehetetlen, hogy bármi köze legyen ehhez az epekedő roncshoz itt mellette.

- De mi van, ha nem jön el?

- Akkor nem jön el, és te pedig elfogadod ezt a válaszaként, és ejted a témát – válaszolt Yuri összeszorított fogakkal.

Beszélgetésüket felfüggesztették, hogy üdvözöljenek két nemest, akik a fővárosban éltek. Viktor nem volt biztos benne, hogy mivel foglalkoztak. Jelen pillanatban nem is érdekelte annyira, hogy megpróbálja megkérdezni, vagy emlékezni rá. Yuri mondott nekik valamit, ő láthatóan többet tudott Viktornál. Amint a páros távozott a bálterem felé vezető folyosón, Viktor visszaterelte a Yurival való beszélgetésük témáját.

- De mi van, ha történt valami? És az megakadályozza benne, hogy eljöjjön? Mi van, ha valahogy megsérült? Vagy ha lerohanták a banditák a hazafelé vezető úton?

Üdvözöltek egy kereskedőcsaládot, akik a Lee királysággal való kereskedelemért voltak felelősek.

- Megvárnád, amíg mindenki megérkezik, mielőtt pánikolni kezdesz?

Az iskolák dékánja és az elragadó férje.

- De...

- Viktor, komolyan, fogd be!