Mint egy tündérmese (Like a Fairytale)

Reménytelenül

A nap felkelt és lenyugodott.

Napok teltek el. Virágok hervadtak.

Az időjárás változott, és az idő vánszorgott.

Hetek. Hónapok. Évszakok. Évtizedek. Eónok.

A csillagok meghaltak. A Föld forgása megállt. Viktor csak várt, és megesküdött rá, hogy haja már inkább ősz, mint ezüst.

Yuuri nem jött el. Miért nem jött el?

- Miért nem jön?

Úgy érezte, mintha egy örökkévalóság telt volna el, minden egyes másodperc lehetetlen hosszúságúra nyúlva.

- Te jó isten, Viktor, úgy viselkedsz, mintha évek óta várnál.

- Mert annyit is vártam. Egy örökkévalóság telt el – panaszkodott Viktor belerúgva a fűbe. Várnia kéne, amíg az is meghal, mint ahogy a lelkének darabjai?

- Nem, a bankett három napja volt. Ne legyél már ekkora drámakirálynő – csattant fel Yuri, és felfeszítette a nyilat a kezében tartott íjra. – Már rosszul vagyok tőle, hogy mindenhol a sóhajtozásaidat kell hallgatnom.

Viktor íja lazán lógott az ujjairól, nem érdeklődve a sport iránt. Yurival abban egyeztek meg, hogy muszáj csinálnia valami mást az abban a tényben való elmerülés helyett, hogy olyan sok idő eltelt már, és még mindig nem volt Yuuri a küszöbén.

- De miért tart neki ennyi ideig?

- Nem azt mondtad, hogy elhagyta a várost?

Viktor megfontoltan bólintott, majd figyelte, ahogy Yuri kilövi a nyilat az udvar másik oldalán lévő céltáblába. A szőke csettintett a nyelvével, mikor az a tábla közepe és bal széle közé talált.

- Az alapállásod még mindig rossz – mormolta Viktor érdektelenül, íjával megérintve Yuri egyik bokáját. – És igen, ezt mondták nekem.

- Hát akkor, tessék. – Yuri alaphelyzetet váltott. – Nem nagyon tud idejönni, ha másik városban van. Ne akadj már ki. Kezdesz nagyon furcsa lenni.

- De mi van, ha soha nem fog eljönni?

- Jó, úgyis csak egy Yurinak van hely itt a palotában – válaszolta a szőke, és kilőtt egy újabb nyilat. Ez közelebb talált a középponthoz, de szája lekonyulása a továbbra is megmaradt elégedetlenségét mutatta. A fiatal herceg Viktorra pillantott, és felnyögött a Viktor szemeiből áradó bánat láttán. – Csak vedd rá, hogy csináljon neked egy másik hülye hattyút a következő fogadásra. Akkor meg kell jelennie. Vagy idézd be hivatalosan.

- Nem azt akarom, hogy ide kelljen jönnie, azt szeretném, ha ő szeretne eljönni – jelentette ki Viktor a nyíl tollaival játszva – Érted?

- Nem hiszem, hogy meg szeretném érteni – motyogta Yuri az orra alatt. – Miért engem kérdezel? Menj, beszélj Georgival.

- Georgi nem segített. És Yura, nem hiszem, hogy ilyen állapotban képes lennék túlélni a következő fogadásig. Vele kell lennem. Ez az érzés... - Viktor a mellkasához szorította a kezeit, és hitt az érzésnek, miszerint szíve már Yuuri puszta gondolatától is szárnyalni kezdett.

Lehet, hogy Yurinak igaza volt, és tényleg csak három napja történt, de ez a vágyódás minden egyes napnyugtával csak erősödött. Viktor most már megértette, miről beszélt Georgi, mikor a romantikáról áradozott. Ha Viktort várakozásra köteleznék a következő ünnepségig, félő lenne, hogy szíve fel fog robbanni a vágyakozástól.