Mint egy tündérmese (Like a Fairytale)

Élt egyszer egy herceg

- Viktor, mon chéri! Mily öröm, hogy látlak!

Viktor egy őszintén kedves mosollyal dőlt előre oldalra fordítva fejét, ahogy elfogadta Cristől az arcára kapott csókokat.

- Én is örülök a találkozásnak, Christophe herceg.

- Ó ugyan már chéri, ne szólíts így. Tudom, hogy formálisan kellene viselkednünk, de ki fog itt minket kérdőre vonni? Mutass némi szeretetet – viccelődött Chris, ahogy szélesen mosolyogva hátralépett. Az első vendégek között érkezett röviddel a királyi ünnepség hivatalos kezdete után, azonban ezen a ponton ez már megszokott volt. Christophe herceg mindig korai volt.

- Ahogy kívánod, Chris. – Viktor felemelte Chris kezeit, melyeket még mindig sajátjában tartott, és ajkait üdvözlésként hozzáérintette az egyik kézfejéhez. Chris gyakorlatilag csak úgy ragyogott a gesztustól.

- És nézzenek oda, hogy mennyit nőtt az én gyönyörű Yurochkám! – árasztotta el figyelmével a fiatalabb herceget, aki morcosan húzódott el, mikor Chris őt is arcon akarta csókolni.

- Ne! – csattant fel Yuri.

Chris duzzogva húzódott vissza, adva Yurinak egy esélyt a lenyugvásra, mielőtt újra lecsapott, s sikeresen csókot lopott a szőkeség arcáról. Nevetett, ahogy Yuri felháborodva tisztára dörzsölte bőrét a tenyere sarkával.

- Látom tüzes, mint mindig.

- Baszd meg.

- Yuri! – meredt Viktor az öccsére, míg Chris színpadiasan felhördült.

- Nahát, remélem, nem ezzel a stílussal veszed szádra a királyságodat – kuncogott Chris, és megigazította palástja gallérját. A ruhadarab kékek és lilák gazdag ötvözete volt, s a beleszőtt drágakövek és kristályok ragyogóan csillogtak minden egyes mozdulatára. Mikor Chris először lépett a fogadócsarnokba, Viktor majdnem befogta Yuri szemeit, mert a külföldi herceg által viselt nadrág anyaga meglehetősen obszcén módon szűk volt, második bőr módjára tapadva a csípőjére, combjaira, és az összes olyan helyre, amit Viktor szerint nem kellene az öccsének látnia. Másrészről azonban, Chris királyságában a divat mindig is meglehetősen közvetlen és... megkérdőjelezhető volt.

Yuri morgott valamit arról, hogy Chrisnek semmi köze bármihez, amit a szájával csinál, de Chris ezt figyelmen kívül hagyva figyelmét újra az idősebb hercegre fordította.

- Nos, Viktor, most pedig valami meglehetősen fontos dologról szeretnék beszélgetni veled! – Chris ujjhegyeit Viktor mellkasának nyomta. A játékos gesztus elárulta a komoly hangsúlyt, amit hozni próbált.

- Tényleg?

- Igen! Tulajdonképpen annyira megbántódtam, hogy még mindig beletörik a szívem, akárhányszor csak rá gondolok. Belegondolni, hogy ilyen kegyetlen légy. Mily sérüléseket okozhat ez a királyságaink közötti kapcsolatnak!

Viktor szemöldökei kétkedve a homlokára szaladtak.

- Mit követtem el Chris? Nem is beszéltem veled egészen a...

- Pontosan! – vádolta Chris. – Nem jöttél el a szülinapi ünnepségemre! Habár azt mondani, hogy elmulasztottad, még a jobbat feltételezi rólad. Teljesen kihagytad! És én bolond, még magam pecsételtem le a meghívódat!

Hirtelen Viktornak eszébe jutott a nap, mikor pár hónappal ezelőtt boldogan lihegve találták meg Makkachint egy halom széttépett levél között, arany fóliával foltozott pofával. Ah, szóval az volt, amit megevett...