Pál utcai fiúk - fanfiction [AU] /FÉLBEHAGYOTT/

1

A költözés óta egész nyár a szorongásról szólt Nemecsek Ernőnek,ugyanis most, hogy már harmadikos gimnazista lett, apja jobb álláslehetőséget kapott a fővárosban, és vitte magával egész családját, hisz nyilván nem akar messze lenni tőlük. Oda mentek, ahol a pénz van.
Ernő egyke volt, ennek örömére nem kellett szoba választásos vitába kerülni senkivel,-amiért roppant hálás a sorsnak- így megkapta az erkélyes szobát, nem olyan nagy, pont egy embernek való, viszont, ha nem is férne el itt akkor is megérné. Mindig is egy erkélyes szobára vágyott.
-Ernő drága, ne felejts el kipakolni!- figyelmeztette anyja. Nem kellett sokat várni, hisz rögtön neki kezdett kipakolni a régi barátaival való képeket. Most, hogy elköltöztünk, úgyis megszakad a kapcsolat...
Miután elpakolta a dolgait a dobozokból, kiment a konyhába, megnézni hogy haladnak a szülei.
-Kell segítsek? - válaszul apja rázta a fejét, így úgy döntött, hogy elmegy, felfedezi a környéket, meg megnézi merre is fog suliba járni. Elvileg a Jászaitól csak pár megálló  villamossal.
A suli a Kinizsin helyezkedett el. Óriási volt, enyhén leharcolt fehér borítással, ronda, öreg zöld ablakokkal. Ernő sokáig nézte, majd úgy döntött,mikor már nem tudott rájönni milyen érzést vált ki belőle az iskola kinézete, hogy elmegy a közelben lévő Duna partra. Valami hihetetlen volt abban az időben a város. Ahogy a nap nyugovóban, a lámpák nagy része átvette az uralmat az utcák megvilágításban. Az emberek szórakozni mennek; néhányan haza a munkából, hogy kipihenhessék családjukkal az aznapi fáradalmakat, míg Nemecsek csak ült a rozoga hintában, el-ellökve magát a talajtól. A gondolatai egy teljesen másik világhoz csatlakozva. Fulében újra felcsendült a The La's féle There she goes, amiről mostanság nem lehet leszoktatni.
Talán... Talán itt jobb lesz.

***

Vacsora utánra ért haza, így már nem tett mást csak lezuhanyzott és bedőlt az ágyába, hogy belezuhanjon rögtön a legmélyebb REM fázisba.
A reggeli ébresztője szüntelenül rángatta ki őt a biztonságos menedékéből, egy kilónyi pánikot sózva a nyakába.
Meg tudod csinálni, eddig is ment... Ehhez hasonló gondolatokkal próbálta magát nyugtatni.
Hamar elkészült, neki indulva a talán megváltást rejtő új életéhez.  Oda az úton a Melanie Martinez-The show üvöltött a fülében. Amikor sikeresen befordult a már ismert utcába, pillantotta meg őket, egy csapat nagyon, nagyon hangos fiút, akik egy idősnek tűntek vele. Vajon osztálytársai lesznek? A mélázásából a tőlük elcsípett beszélgetés foszlány rántotta ki —valljuk be, nem nehéz nem rájuk figyelni, mikor az egész Kinizsi utca, és környéke, tőlük zengett, hajnali fél nyolckor—.
–Hé srácok, nem az a pali az új osztálytárs? Anna asszem őt mutatta, nem?— az egyik ismeretlen fiú üvöltözte, mintha nem hallaná a saját hangját, a szemüveges szólt rá:
–Csónakos! Legyél már halkabb! Ha meghallja akkor mi van?— s ennek örömére elkezdtek sutyorogni, mikor is rájuk szólt az egyetlen ember aki nem vett részt a pletykálkodásban:
– Elég legyen fiúk! 11-be megyünk, az Isten szerelméért! Csak egy kicsit legyetek érettebbek, könyörgöm!– szegény, kicsi Ernő csak bámulta, hogy hogy lehet valakinek ilyen ereje az emberek felett.

***

Egyedül ült, az utolsó előtti sorban, az ablaknál. Minden oké volt, míg ki nem hívta az osztályfőnök. Valami olyasmit hallhattak az emberek, hogy „Ő... Nemecsek Ernő vagyok... Ide költözünk... Ő... Én...?.. Oh, egyke" vagy valami hasonló épületes bemutatkozást, de hát melyik ilyen nem az? Persze az se segített, hogy vagy azt hallotta hogy „úristen milyen helyes..." vagy hogy milyen sovány. Érdekes, ő még sose látta magát igazán soványnak.... És minden oké lett volna, ha nem lett volna valami pöcs, aki kigáncsolja, nevetés tárgyává téve majdnem az egész osztály előtt.
Csak legyen vége...

ÚRISTEN  EZT IS MEGÉLTÜK. Ésss rohadt rövid. Megpróbálok hosszabbakat írni, de annyira vegyes az érzelmem ezzel, hogy jobbnak éreztem, ha nem lesz olyan hosszú hogy kikérjem a véleményetek.
Nagyon szar?
A zenéket direkt emelem ki, mert általában azokat hallgatom írás közben, így ami olyan, azt beírom a sztoriba, de ha Pál utcais szám lesz azt oda fölülre teszem, vagy leírom hogy melyiket hallgassátok.
Amúgy, ha valaki egész kreatív, tudna nekem normális magyar lány neveket írni? Nagyon kevés olyan van ami pl eszembe jut most.
Az utcák tényleg ott vannak, ahova Írtam, így remélem jobb belátást láttok. (Ez egyáltalán értelmes?(éljen hogy hajnalig nyomom a partit)
Bármi kérdésetek BÁRMELYIK karakterrel, valamivel kapcsolatban? Bármi tanács?
Amúgy remélhetőleg több leírás lesz benne, most is tudnék írni, csak tulzó felesleg lenne néha a szövegben, mert nem tudom megoldani perpill.
Szép napot,
Matka:)
Ui.: ha nem tudod mi az a REM: az alváshoz kapcsolatos, 5 fázisa van 1-5-ig, így mélyül az alvásod, az 5-ös a legmélyebb, és mindegyiknél máshogy reagál a szervezeted a dolgokra, de asszem lassacskán az elsőben leszek, úgyhogy szervbusztok.