Pál utcai fiúk - fanfiction [AU] /FÉLBEHAGYOTT/

14

Budapesten két panelház lakásában - mik nincsenek távol egymástól- két ifjú izgalommal ittasan kelt fel. Ma van a nagy nap. Egyikük se hitte el, hogy nem álmodtak igazából. Mindkettejük elmerült a rózsaszín ködbe, s megszűnt az univerzum körülöttük, mintha egy Wham! számba csöppentek volna. Szüleiknek is feltűnt, viszont nem említették, csak örültek, hogy fiaik ennyire boldogok, mert megérdemlik.
A felhők közül az időpont közeledte rántotta ki őket; eljött a tipikus ,,mit kéne felvegyek" gondolatmenet, s az ,,ez sem áll nekem jól" érzet -amit persze egy teljesen átlagos napon boldogan vettek volna fel-, így hát ki-ki hívta a segítségét.
Boka arra eszmélt fel a totális kétségbe esésből, hogy Feri bejött a szobájába:
-Na mik az opciók, kedves János?- ült le a házigazda bevetettlen ágyára. A házigazda készségesen bemutatta az összes darabot, amíg ki nem választották a tökéleteset.
E közben a kis szőke videóhívást kezdeményezett az oltalmazójával.
- Na mi a helyzet hapsikám?
- Lenne egy óriási kérésem... segítenél eldönteni, hogy mit vegyek fel?- Csónakos megpróbált segíteni, viszont a nála tanyázó Csele rögtön lehurrogta azt, amit a másik mondott.
-Ne! Könyörgöm ne ezt az inget vedd fel. Hány éves ez komolyan?!- mindenki tudta róla, hogy amihez a fiú igazán értett, az a divat, bár senki sem vallotta be.
Egy hosszabb idő után nekik is sikerült kiválasztani a megfelelő ruhát, s mire letette a telefont már szólt is a kapucsengő. A kis szőke csak úgy rohant, hogy ő vegye fel.
-I-igen?- márcsak a beleszólalástól elkezdett izzadni a tenyere.
- Szervusz Ernő! János vagyok.
- Gyere fel, mindjár végzem.- a barna úgy cselekedett, ahogy a kisebbik mondta, s mire felért készen is volt a szőke. Halvány rózsaszín pír jelent meg a szeplői mögött, mikor meglátta a másik szeretettől csillogó szemét.

Nemecsek fél füllel hallotta a konyhában lefolyó beszélegtést:

- Ki ez a fiú? Rég láttam már ilyennek- kérdezte apja, és beleivott a kávéjába.

- Nem tudom én se, csak azt, hogy randizni mennek- válaszolta felesége. Egymásra pillantva megbeszéltek mindent amit akartak ezzel, és eszükbe jutott az az esős novemberi szürke délután, mikor egy boldog lány egy napsárga esernyőt tartott egy összetört szívű, langaléta, szemüveges fiú elé, hogy ne fázzon meg, ezzel egy teljesen új dolgot elindítva.

***

Ahogy elkezdődött a film János arra lett figyelmes, hogy a szőke közelebb férkőzik hozzá, amennyire engedik. Puha, kócosnak tűnő haj koronáját, ami glóriához hasonlítaná leginkább enyhén bizsergette nyakát, ahogy ráhajtotta a fejét. Nem mintha zavarta volna.

Egyikőjük se figyelt a filmre, inkább a másik lélegzetére, szivére, bőrére, bármilyére. Nem mintha egy rossz film lett volna, sőt, mind a kettőnek tetszett, amit felfogott belőle, csak hát két kamasz, szerelmes suhanctól sokat nem lehet várni.

***

Mire kiértek a plázából besötétedett.

-Boka...

-Hmm?

-Nem.. akarunk.. véletlen gyalogolni?- olyan kérlelés volt a szőke szemében, hogy ha akart volna se tudott volna nemet mondani neki. Csak elmosolyodott, és lehajolt, és a homlokára suttogta ezt az egyszerű szót aminek sokkal nagyobb volt a jelentése,mint a kis Nemecsek tudhatta volna.

-De- ahogy Jancsi ajka súrolta a bőrét egy kellemes zsibbadás libabőrrel társulva futott végig rajta. Szemét becsukva élvezte a pillanatot. Ajkai enyhén szétnyíltak, szemeihélyei megrebbentek, s felpillantott a másikra, és a saját tekinketével találkozott a barna szempárban: éhség a másik iránt, a különbség hogy a magasabbiknak egy állatias ösztön bújt meg mellette a szeplősét pedig átitatta az ártatlanság.

Kézenfogva sétáltak Nemecsek Ernő házáig, csendben, de nem is kellett beszélniük. Tudtak mindent szavak nélkül. Mikor odaértek a szőke lakásának az ajtajához, egymással szembe fordultak.

-Ernő...- kezdte volna, viszont rá jött egy fontos dologra: Mondhat bármit, felesleges, úgy se tudja; úgyhogy lehajolt, és megcsokolta. Az elején félénk volt, aztán elmélyült, és nem szólt másról, csak a tiszta, ártalmatlan szerelemről. Mind a kettőnek megőrültek a pillangók a hasukban, és olyan volt, mintha tüzijáték lett volna pontosan a fejüknél.

Egyiküknek sem jött álom a szemére.

***

végre itt vaaaan :) Nem tudom, hogy lesz, s mint, mert erőm sincs semmire, nem hogy még írjak :( ráadásul elkezdtem lefordítani is :D ( öljetek meg ) rövidebb lett, mint tudom, hogy akartam, de el is felejtettem hogyan volt ez a fejemben pontosan, és hogy milyen hosszúsággal akartam, de ma megírtam egy próba matek érettségit, és mindent kiszívott belőlem :')

Ahogy tudom, hozom a következőt!

Matka_