Pál utcai fiúk - fanfiction [AU] /FÉLBEHAGYOTT/

3

Mikor eljött a reggel, félve indult el a suliba. Új nap, új remény? Talán.
Utoljára belenézett a tükörbe, valami ,,dicséretet " akart magának mondani, mikor anyja kiszólt neki a konyhából :
- A reggelidet ne hagyd itthon!- ment utána s odaadta az ételhordozóját. Megforgatta a szemét és kiment az ajtón. Mielőtt leszállt volna, jött egy értesítése:

>> Kérlek találkozzunk a Mester utcán a 4-6-os megállójában. Beszélni akarok veled, ha gondolod.
Boka.

Mit veszíthetek már? Úgy döntött, elmegy. Mikor leszállt látta, ahogy ott áll a tegnap látott fiú. Odaballagott hozzá:
- szia.. te vagy Boka?- alig mert a szemébe nézni, de mikor a csokoládénál sötétebb szemei megtalálták az ő kék szemét nem tudták elengedni a tekintetét. Boka úgy érezte, mintha a kék tengert látta volna a szemében, mit beszínezett a benne levő ezüstös halak raja. Vett egy mély levegőt :
- Igen, ne haragudj, próbáltam már tegnap beszélni veled, de mindig eltűntél. A lényeg, hogy sajnálom, ami a teremben történt.-Nemecsek Ernő szája mosolyra húzódott.
- Igazán semmi baj, nem te okoztad, nem vagyok rád dühös. - a magasabbik csodálattal nézte őt.
Hogy lehet valaki ennyire elragadó?
Mind a ketten maguknak mosolyogva töltötték a hátra levő utat az iskola felé; egyikük se szólalt meg, nem akarták elrontani a varázst.

***

Az utolsó óra közben egy összegyűrt galacsin landolt az asztalán.

,,ha gondolod találkozzunk a Duna parton, suli után. Csak ha nem zavarnak a többiek.
-B"

Mosolygott, úgy érezte, hogy végre valakik elfogadták, befogadták, hosszú-hosszú idő után. Most már nem is hatott el tudatáig Rácz tanár úr szavai, csak a csengő hangjáért imádkozott, hátha hamarabb eljön.
A napja lassabban telt mint eddig, olyan volt mintha az élet direkt szórakozna vele. Az utolsó órája angol volt, de más csoportban volt mint a fiúk többsége, természetesen Boka nem vele volt. Mikor a tanár végre kiengedte őket (a csengetés után két perccel -ami a kis Nemecseknek felért öttel-) Ernő szapora léptekkel ment a terembe összeszedni a cuccát. Ahogy belépett a terembe a szíve megnyugodott, ugyanis látta, ahogy barátja -hívhatom már így? Hisz alig ismerem még- pakol, s hülyéskedik a többiekkel. Mikor megpillantja, felcsillant a szeme.
  Amint kiért a társaság az iskola falai közül rágyújtott a többségük. Barnabás odanyújtotta az arany Marloborját, de Nemecsek visszautasította.
-N-nem dohányzom... bocsánat. - Barnabás a szemébe meredt, majd jóízűen kezdett kacagni.
-Ez mért lenne baj? Mindenkinek a saját döntése, hogy hogyan teszi tönkre az életét.- bátorítóan mosolygott az újoncra.
A kis társalgásuk nagyon jól ment. Ezután a kis incidens után felengedett, szabadon nevetett Csónakosék viccein, amik inkább fárasztóak voltak, mint szórakoztatóak, de nem érdekelte. Sosem érezte magát ennyire felszabadultnak már Isten tudja mióta.
Mikor haza ért anyja faggatta, hogy mi történt, hogy ily hirtelen megváltoztatta a látásmódját, viszont Nemecsek nem mondott semmit, csak felment, átöltözött, és ahogy bezuhant az ágyába elnyomta az álom.

Nagyon rövid sajnálom:( akárhogy próbálok többet írni, nem megy. Bocsánat, viszont remélem tetszik❤️
Tudom, máshogy van megszervezte, mint volt, de az új telefonomon nem hajlandó működni a dőlt betű. Nagyon zavar, de megpróbálok géphez ülni egyszer.
Szép estét, s jó pihenést a maradék szünetben❤️
Matka:)