Pál utcai fiúk - fanfiction [AU] /FÉLBEHAGYOTT/

4

Vannak olyan napok amik jobbak, s vannak amik nem, viszont ez a nap a szokásosabnál is rosszabb volt.
Délben kelt, de az egész világmindenség szürke volt. Nem is kellett ellenőriznie, hogy szarul érzi e magát, hisz anélkül is tudta, hogy ma a kedve a béka feneke alatt van. Megnézte a telefonján, hátha írt neki Boka, de nem. Semmi; úgy gondolja, hogy idegesíti a fiút. Magát ostorozza, pedig azt se tudja, hogy vajon tényleg baj van e vele.
Nagy nehezen lekecmereg a konyhába, ahol megissza a szokásos pohár vizét majd fel tesz egy teávak vizet. Összevágja a hűtőben található zöldségek egy részét, majd az elkészített reggeliét viszi fel a szobájába. Mikor az ajtajához ér észre veszi, hogy anyja ráragasztott egy sárga cetlit:

,Apa dolgozik, én meg átmentem a szomszédba, ha kell hívjál. Szeretlek,
Puszi anya. '

Bólintott, így tudatva, hogy megértette akkor is, ha senki sem látta.
Miután meg reggelizett elővette a gitárját, s elkezdte gyakorolni a legújabb kedvenc dalát:
,,I feel like a 6/10
I gotta ger up early tomorrow again..."
Ameddig csak tudta gyakorolta, viszont volt egy pillanat, mikor már nem tudta tovább elnyomni a gondolatait; hiába próbálta a feledés örvényébe beledobni, azok valahogy sose fulladtak meg, mindig visszajöttek hozzá, mintha valami átkot szórtak volna rá.
Mielőtt bármilyen kárt tett volna magába, elkezdte megengedni a  kádat hideg vízzel, hogy lehűtse magát, hisz az néha segít neki. A fürdőben telt idő óráknak tűnt számára, hosszúnak érezte, de mégis nyugtató volt számára. Ideje lenne kimászni. S ezzel a gondolattal ki is lépett, majd felöltözött. Meglepődötten nyugtázta, hogy valaki írt neki, s mikor rájött ki az az illető, a szíve nagyot ugrott örömében.

Boka János: Jól érezted magad tegnap délután? Ha a fiúk sokak voltak ne haragudj, néha nem veszik észre magukat. 😅

Nemecsek Ernő: Nagyon jó volt!😊 köszönöm nektek! ...
Remélem jöhetek máskor is 😊 ...Mármint ha nem zavarok!

Boka János: Dehogy zavarsz! A fiúk is bírnak téged szerintem 🙂

A kicsi Nemecsek el se hitte, hogy tartozik valahova; a reggeli rossz kedve el is múlt, s mosolyogva beszélgetett a többiekkel a mai nap folyamán. Remélve, hogy ez sosem romlik meg.

SAJNÁLOM! Ha papír lenne elégetném, de milyen kár, hogy az internet sztyeppén kezdtem el publikálni.
Minél többen olvassátok, annál nagyobb bennem a nyomás hogy hosszút, és minőséget sajtoljak ki magamból, viszont ez lehetetlen, hisz ahogy többet ülök egy részen annál rövidebb lesz, nem tudom hogy kéne megírjam, hogy élvezhető legyen. Nem azt mondom hogy elfogyott az ihlet és hogy writers block-om van, mert nem, csak egyszerűen nem értem, hogy hogy tudjatok ezt olvasni miközben nem is olyan jó mint egy anonim-meme-s. És annyit látok hogy olvassátok, és nem értem miért.
A jó hír: nem lesz több keringő/ osztálytánc próba, így több időm lesz, DE jövőhéten lehet befekszem kórházba kivizsgálásra (lényegtelen hogy miért), így nem tudom hogy hogy fogok posztolni.
Szép napot, kitartást!
Matka